Várjáró Magazin 18. szám

László János: Vitány – a Vértes gyöngyszeme

Várjáró Magazin 18. szám, László János: Vitány - a Vértes gyöngyszeme

Várjáró Magazin 18. szám, László János: Vitány – a Vértes gyöngyszeme

A régészeti feltárás eddigi tanulságai

Napjainkban a Vértessomló határában álló Vitányvár iránt is megnövekedett az érdeklődés ugyanúgy, mint hazánk több, pusztuló, helyreállításra váró műemléke iránt. Sajnálatos módon ez a figyelem még mindig inkább a lelkes várrajongóké, természetjáróké, amatőr kutatóké, nem pedig a műemlékek védelmére szakosodott országos szervezeteké.

Éppen ezért a 2000-es évek közepén a tatai Kuny Domokos Múzeumban Schmidtmayer Richárd régész kollégámmal úgy döntöttünk, hogy a rendelkezésünkre álló szerény erőforrások segítségével a megye, így a múzeum gyűjtőterületén található középkori romokat, várakat, földsáncokat, templommaradványokat régészetileg megkutatjuk, s ezzel párhuzamosan belekezdünk a romok szerény mértékű állagmegóvásába is.

(tovább ->)

Várjáró Magazin 17. szám

Horváth Viktória: Pieskowa Skała, a mesebeli várkastély

Pieskowa Skała, a mesebeli várkastély

Várjáró Magazin 17. szám, Horváth Viktória: Pieskowa Skała, a mesebeli várkastély

Néhány évvel ezelőtt egy késő őszi napon úgy döntöttünk, hogy pár napot Lengyelországban, pontosabban Krakkóban töltünk, s majd nagyokat kirándulunk, megnézünk minél több műemléket, nevezetességet a környéken. Jómagam, mint a középkori régészet iránt érdeklődő, tudásra szomjazó diák, egy előre összeállított listával érkeztem Krakkó városába, ahol ott-tartózkodásunk idején a szállásunk volt. A felkeresendő helyszínek listája – melyek között számos magyar vonatkozású tétel is szerepelt – több útikönyv segítségével készült, ám meg kell mondjam, ezek a kiadványok töredékét sem adják vissza annak az élménynek, amit a néhány nap alatt ott szereztem. Hiába, ezt a vidéket – a helyiek elnevezésével élve: „Lengyelország lelkét” – (is) látni kell!

Krakkói élményeimről itt most nem szólnék részletesen, habár a város maga is egy kis ékszerdoboz. Egyszerűen fantasztikus az utcák, terek hangulata, a különböző negyedek építészete pedig szemet gyönyörködtetően egységes, annak ellenére, hogy a változás szele ezt a várost sem kerülte el. Most mégis arról a várkastélyról szeretnék mesélni az Olvasóknak, melynek fekvése, környezete, egész egysége fogott meg talán a legjobban a Krakkó környékén látottak közül. Ugyan a szó szoros értelmében nem várról, inkább várkastélyról van szó, de a mai állapot szerves előzményének tekinthető az a középkorban emelt erősség, melynek kapcsán alább írnék egy rövidebb, terveim szerint kedvcsináló ismertetőt.

(tovább ->)

Várjáró Magazin 16. szám

Albert Ferenc: Kárpátaljai kalandozások

Várjáró Magazin 16. szám, Albert Ferenc: Kárpátaljai kalandozások

Huszt
Amikor Árpád vezér és népe a Vereckei-hágóról először megpillantották a Kárpát-medencét, arra gondolhattak; hazaérkeztünk. Kárpátaljai kirándulásom előkészületeit nagyban befolyásolta, hogy eleink itt léptek először e földre, melyet több mint ezer esztendeje minden magyar Hazájaként szeret és tisztel. Ennek tudatában indultam meghódítani a trianoni döntés után elcsatolt részét nemzetünknek.

(tovább ->)

Várjáró Magazin 15. szám

Simon Zoltán: Regéc – Útravaló várjáróknak

Várjáró Magazin 15. szám, Simon Zoltán: Regéc -Útravaló várjáróknak-

Az utóbbi években örvendetesen megnőtt az érdeklődés Regéc vára iránt. Egyre többen keresik fel festői romjait, sőt, az átlagosnál lelkesebb várbarátok internetes fórumokon parázs vitákat folytatnak egyes részleteiről, aggódó figyelemmel kísérve sorsának alakulását. Mindez jelzi, hogy a várban eddig lezajlott folyamatok nem csupán a romokra és annak szűkebb környezetére, hanem a szélesebb közvéleményre is pozitív hatással voltak. Magam – mint a várat érintő események egyik aktív résztvevője – az alábbiakban röviden össze szeretném foglalni mindazt, amit e nevezetes erősségről mindeddig megtudtunk, s azt is, hogy hogyan jutottunk e tudás birtokába.

(tovább ->)

Várjáró Magazin 14. szám

Nagy Gábor: Fedezzük fel Ónod várát!

 

Ónod vára nem tartozik a turisztikailag felkapott látványosságok közé. A Sajó partján álló erősség falainál zajlott ostromok nem lettek olyan híresek, mint például Egeré, így diadalát sem énekelték meg költeményekben. A közhiedelemmel ellentétben az 1707-es országgyűlés sem a vár falai közt volt, hanem a közeli mezőn, ugyanis tulajdonosai ekkor már nem lakták; az ódon falakat sorsukra hagyták.

Írásommal mégis szeretném felhívni a figyelmet a várra, melynek történetét az okleveles források igencsak mozgalmasnak írják le. Ezek ismeretében talán még az is kijelenthető, hogy a borsodi várak közül Diósgyőr után Ónod játszotta legfontosabb szerepet.

(tovább ->)

Várjáró Magazin 13. szám

A magyar műemlékvédelem állatorvosi lova: Diósgyőr

 

Kedves Várjárók! A címet olvasva bizonyára felkaptátok a fejeteket, hiszen kissé provokatívnak tűnhet. Ez nem véletlen, ugyanis éppen ez a cél vezérelt. Hazánk középkori erődítményei közül Visegrád mellett Diósgyőr várával is olyan sokat kísérleteztek már, azonban ezek eredményei finoman szólva is megkérdőjelezhetőek. Mindkettőt toldozták-foldozták az építészek sokszor egymással szemben álló elképzelései szerint, aminek kis túlzással az lett az eredménye, hogy több kárt okoztak a megmenteni kívánt építménynek, mint egy-egy jelentősebb ostrom.

Miután annyi mindent hallottam és olvastam a most átadott diósgyőri várról, tűkön ülve vártam, hogy végre saját szememmel lássam és tapasztaljam, vajon mire költhették azt a 2,7 milliárd forintot, amelyből tudomásom szerint a rekonstrukción túl a vár mellett létesülő lovagi arénára és a lillafüredi beruházásokra is költöttek.

Hosszú vonatozás, majd az új miskolci villamossal tett városnézés után végre ott álltam a hosszú gesztenyefasor végén, szemközt a diósgyőri várral. Ahogy a soknapi esőzést követően végre felcsillantak a napsugarak, valami fenséges glóriába vonták a négytornyú erődítményt. Miután a pillanat varázsa elmúlt, gyorsan jegyet váltottam, hogy minél előbb felfedezhessem a régi új vár szépségeit!

(tovább ->)