Barangolás a kárpátaljai várak között, az első nap krónikája.

Még a tavalyi esztendő folyamán jutott eszébe ifjabb Fidrich Tibornak és Bagdács Jánosnak, hogy a Kárpát-medence északkeleti térségében emelkedő középkori várak felkeresésére egy vártúrát szervezzen. A nagyszabású kirándulás részleteit a zord tél során az Internet segítségével töviről-hegyire megbeszélte a 19 főnyi létszámra bővült társaság. Az indulás estéjén nem sokat aludhattunk, hiszen az autóbusz éjféltájban indult meg állomáshelyéről, hogy szép sorban felvegye a jelentkezőket. Örömteli találkozást jelentett a régi ismerősökkel, az új arcokat pedig kíváncsian fürkészve foglaltuk el helyünket a kényelmes járműben. Miután órák hosszat robogtunk keleti irányban, végül elértük az országhatárt Beregsuránynál. Mivel ez már a schengeni határát jelenti az … Tovább

Barangolás a kárpátaljai várak között, a második nap krónikája.

A második nap reggelén a lehúzott redőny rései között bekandikáló napsugarak ébresztettek minket. Ez jó jelnek vettük, ma sem kell a nagykabát a kiránduláson! Nagy csodálkozásunkra az Ungvárra vezető főútvonal jó minőségű volt, Mercedes kisbuszunk is vidámabban falat a kilométereket rajta. … Tovább

Barangolás a kárpátaljai várak között, a harmadik nap krónikája.

„Bús düledékeiden, Husztnak romvára, megállék” – jutott eszembe Kölcsey Ferenc verse, amikor feltekintette a város feletti hegyet koronázó romra. Ide egy macskakővel lefedett, jó félórányi gyaloglás után jutott fel a lelkes kompánia. Engem leginkább a bujáki várra emlékeztetett a felsővári palotájának csonkjaival, de persze ötször nagyobb méretekben. Mivel még a növényzet burjánzása előtti időszakban kerestük fel, szerencsére átlátható volt a területe. Mert az egykori lakó és gazdásági épületek, olaszbástyák maradványai a nyáron már szinte elvesznek a zöldellő természetben. Sajnos a műemlék környezete igen szemetes. Felháborított minket a látvány: vajon milyen ember az, aki felcipeli magával a magas sasfészekbe az üdítőt, … Tovább

Barangolás a kárpátaljai várak között, a negyedik nap krónikája.

Vasárnap felébredve, rádöbbentem, hogy ez már a kárpátaljai kirándulásunk utolsó reggelje. Mennyi minden történt velünk három nap alatt, oly sok történelmi helyszínt sikerült megnéznünk a lelkes csapattal! De a jó dolgok hamar véget érnek – töprengtem, miközben a szennyest pakoltam befelé a táskába. Még egy jóízűt reggeliztünk, hogy a hosszú útra megerősítsük tagjainkat, majd következett az érzékeny, de rövid búcsúzás a házigazdáinktól. Szentül megígértük, hogy fogunk ide még eljönni, ha lehetőségünk akad rá. Majd a buszon elfoglalva a megszokott ülésünket, a sofőr hazafelé irányította a kormánykereket. Azért még egy órányi kitérőt tettünk, hogy Beregszász városának szélén, a bevásárlóközpontban, mert lám … Tovább