Élménybeszámoló a VIII. Vármentő Hétről

Hát végre felvirradt az a vasárnapi nap, amikor ismét elindulhatok szeretett Szádvárunk titkainak felkutatására! Ezzel a gondolattal ébredtem 2015. augusztus 2-án. Már napokkal előbb izgatottan megkezdtem a hátizsákba való bepakolást. A naponkénti tisztacserére – és a munkára – szánt ruházat mellett gondosan kibokszoltam az amúgy gyári munkavédelmi bakancsomat. Biztos, ami biztos, vettem egy új csákányt is, hiszen legfőként ezzel a szerszámmal dolgozók csapatát erősítem a vármentések alkalmával.

Autónkkal előbb még megálltunk a hatvani vasútállomásnál is, ahol újabb barátainkkal gyarapodott a lelkes csapat. Majd következett a végtelennek tetsző autópálya, amitől végre eltávolodva egyre közelebbről integettek nekünk az oly ismerős, vadregényesen zöldellő hegyek. Ezután bekanyarodtunk a hármas útkereszteződésnél a Szögligetre vezető mellékútra. Innen már előtűnt egyhetes tartózkodásunk színtere, a legendákkal övezett Szádvár. A csodálatos környezetben fekvő településen megállva üdvözöltük barátainkat, majd végigzötyögtük a középkori időket idéző Ménes-patakvölgyi – foltokban aszfaltot is tartalmazó – kátyútengert. De végül csak eljutottunk szokásos nyári táborhelyünkre a Szalamandra Házhoz. Itt már néhány régi ismerősünk tanyát vert, és mi is elfoglaltuk szobáinkat. Este a már hagyományosnak mondható szalonnasütés során nem győztük a legutóbbi találkozásunk óta történt rengeteg eseményt elújságolni a többieknek. Mert hiszen nemcsak egy műemlék közösen történő megmentéséről szól a Szádvárért Baráti Kör története, hanem, hogy az elmúlt esztendők alatt tartós barátságok is kialakultak.

Kilátás a vár nyugati részéből

Kilátás a vár nyugati részéből

(tovább ->)

Élménybeszámoló a szécsényi Castrum Bene találkozóról

Immár 21. alkalommal gyűltek össze a középkori várak iránt érdeklődő emberek, hogy a Castrum Bene Egyesület keretein belül meghallgassák a felkért előadókat és vitázzanak az őket oly annyira foglalkoztató témáról. Most a helyszín Szécsény városa, az itt található Kubinyi Ferenc Múzeum igazgatósága szíves meghívásából. Az egykoron a Forgách grófoknak rezidenciául szolgáló, nemrégiben csodaszépen felújított kastélyba sorra érkeztek az érdeklődők, akiknek száma a százhoz közelített. Terei György titkár úr fogadta és rendezte az adminisztrációs teendőket, beleértve a tagdíjat, mely azért is fontos, mert a Castrumos Hírlevél kiadásának anyagi fedezetét jelenti.

A konferencia székhelyét a Kubinyi Ferenc Múzeum adta

A konferencia székhelyét a Kubinyi Ferenc Múzeum adta

(tovább ->)

Újabb ismertető a Szádvárban napvilágra került pénzekről

2013 márciusában került fel a honlapra egy cikk, amelyben az erősség területén fellelt pénzekről adtam ismertetőt. Szerencsére az azóta elmúlt időszakban több régészeti kutatást is sikerült elvégezni, amelyek során tovább gyarapíthattuk „vármúzeumunkon” belül a numizmatikai gyűjteményünket.

Szatmári Tamás: Újabb ismertető a Szádvárban napvilágra került pénzekről

Szatmári Tamás: Újabb ismertető a Szádvárban napvilágra került pénzekről

(tovább ->)

Patóchy Zsófia, Szádvár úrnője

448 esztendővel ezelőtt, 1567 januárjában hatalmas dörgéssel szólaltak meg a Szádvár körül felállított ostromágyúk, hogy a Habsburg Miksa magyar király parancsára felsorakozott zsoldos sereg elfoglalja a meredek hegycsúcsot koronázó erődítményt. A támadó hadat Schwendi Lázár kassai főkapitány vezette, míg a várbeli védősereg élén a földesúr, Bebek György felesége, Patóchy Zsófia állt. Érdemes felidézni az ő élettörténetét, hogy általa kissé jobban megismerjük a régmúlt idők híressé vált nagyasszonyainak egyikét.

(tovább ->)

Várjáró Magazin 13. szám

A magyar műemlékvédelem állatorvosi lova: Diósgyőr

 

Kedves Várjárók! A címet olvasva bizonyára felkaptátok a fejeteket, hiszen kissé provokatívnak tűnhet. Ez nem véletlen, ugyanis éppen ez a cél vezérelt. Hazánk középkori erődítményei közül Visegrád mellett Diósgyőr várával is olyan sokat kísérleteztek már, azonban ezek eredményei finoman szólva is megkérdőjelezhetőek. Mindkettőt toldozták-foldozták az építészek sokszor egymással szemben álló elképzelései szerint, aminek kis túlzással az lett az eredménye, hogy több kárt okoztak a megmenteni kívánt építménynek, mint egy-egy jelentősebb ostrom.

Miután annyi mindent hallottam és olvastam a most átadott diósgyőri várról, tűkön ülve vártam, hogy végre saját szememmel lássam és tapasztaljam, vajon mire költhették azt a 2,7 milliárd forintot, amelyből tudomásom szerint a rekonstrukción túl a vár mellett létesülő lovagi arénára és a lillafüredi beruházásokra is költöttek.

Hosszú vonatozás, majd az új miskolci villamossal tett városnézés után végre ott álltam a hosszú gesztenyefasor végén, szemközt a diósgyőri várral. Ahogy a soknapi esőzést követően végre felcsillantak a napsugarak, valami fenséges glóriába vonták a négytornyú erődítményt. Miután a pillanat varázsa elmúlt, gyorsan jegyet váltottam, hogy minél előbb felfedezhessem a régi új vár szépségeit!

(tovább ->)

Várjáró Magazin 9. szám

Szatmári Tamás: Életem első vára: Sirok (sokadszor megnézve)

Várjáró Magazin 9. szám, Szatmári Tamás: Életem első vára: Sirok (sokadszor megnézve)

Kezdeném a mondókámat azzal, hogy a Tisztelt Olvasótól elnézést kérjek, mivel ez a cikk teljesen szubjektív, a saját érzelmi állapotomtól fűtöttre sikeredett. Hogy miért is? Erre már a címben próbáltam utalni. Sirok az a vár, amit életemben először felkerestem. A jó öreg Freud óta pedig köztudott, hogy az első benyomás a legfontosabb. Tehát először is forgassuk vissza a történelem kerekét jó 40 esztendővel. (tovább ->)