Évi egy hét önfeledt kincskeresés!

Homonnay Ádám – bár egyik legújabb tagunk – régi motoros Szádváron. Két kisgyermek édesapjaként is példaértékű a tevékenysége, hozzáállása. Ez nem véletlen, mert számára is nagyon fontos egyesületünk szemlélet-formáló ereje. Élményeit, véleményét osztja meg most velünk:

Szádvári kincskeresés

(tovább ->)

Még egy év Szádváron

Tokár László: Kirándulás a Csigához, és újabb séta a Csigához

2014 már jó régen volt, és ideje, hogy egy új beszámolót készítsek. A tavaszi vármentő hetet megtréfálta az időjárás. A hegyen a munkákat elmosta az eső, aki kalandra vágyott, az mégis neki vágott a hegynek. Amit még érdemes tudni, a várhegy nem csak szép tud lenni nekünk, de félelmetes is, ezért óvatosságból nem vártuk meg a vihart és a korábban kitűzött közgyűlésünk után másnap hazafelé indultunk, hogy a távol lakók is biztonságban haza térhessenek. (Jó tudni, hogy a vihar az erdőben néha tövestől töri ki a fákat, és gyakran kell a kiránduló utakat is megtisztítani a kidőlt fáktól.)

(tovább ->)

Patócsy Zsófia: szoboravatás

Kedves várbarátok!

Valaha a várak lakó- és védhelyek voltak, hús-vér emberek élete-halála és esetenként legjobb hősi pillanataik terei.

Szögliget község, a Szögligetért Baráti Kör nagy sikerű összefogással emlékezik meg a Szádvár egyik legemlékezetesebb eseményéről, annak hősnőjéről.

(tovább ->)

Szádvár: életem egyik meghatározó élménye

Szádvár nem csak a munkáról szól, meghatározó élmények,  barátságok, de még szerelmek is születnek! Következzék az a tagtársunk, aki szinte véletlen érkezett közénk, majd egyik legnagyobb munkabírású tagunkká vált és párját is Szádváron találta meg. Horváth Viktória élményei-gondolatai következnek:

A 2013-as ásatáson

(tovább ->)

Az őszi Castrum Benén jártunk

Hideg, ködpárás szél fújt végig Visegrádon a középkori magyar királyok egykori fényes Palotája előtt végighúzódó főutcán.

A mozdulatlan képet csak néha zavarták meg a didergő fákról lehulló falevelek. A kihalt főutcába úgy 9 óra tájban kezdett élet költözni, amikor a szélrózsa minden irányából befutottak a középkori várak iránt rajongó emberek, hogy részt vegyenek a Castrum Bene Egyesület szokásos őszi egynapos rendezvényén.

(tovább ->)