Füzér

A csütörtöki nap délutánján Füzéren örömmel üdvözölhettük az ország minden égtája felöl ide érkező barátainkat.

Péntek reggel kitekintve a szépen felújított füzéri parasztház ablakán, lenyűgöző látványt nyújtott a vulkáni sziklaszirtet koronázó vár. Sietve vágtunk neki a meredélynek, aminek útját szépen kialakították a füzéri várbarátok. Elérkezve az egykori alsóvárhoz, fogadott minket Kónya Ferenc várgondnok.

Simon Zoltán magyarázza az építési folyamatot

Simon Zoltán élvezetesen és kimerítően ismertette a jelenlegi feltárások helyzetét.

Épp a korona valószínűsíthető helyét nézegetjük

Mivel már többször jártam a várban, van módon összehasonlítani a változásokat. Ahol tizenöt esztendeje egy magas kőkupacon járhattam, most kiderült, hogy emeletes palotaszárnyat és mély pincét rejtett magában a törmelék halom. Védőtető került már a kaputoronyra, de ugyanez oltalmazza a gótikus faragványairól, ékes mívű ablakairól messze földön híres várkápolnát is. Látogatásunk betetőzéseként az épület alsó szintjére invitáló Kónya Ferenc igazi házigazdaként tokaji borral kínált meg minket.

Regéc

Egy információs tábla mindig jól jön

Lent a községben költöttük el ebédünket, majd indulnunk kellett, hiszen Regéc jó néhány hegycsúccsal odébb emelkedik. Kissé elfáradt csapatunknak nagy könnyebbséget jelentett, hogy a 625 méter magas kettős sziklacsúcshoz vezető földút személygépkocsikkal is járhatónak bizonyult. Így egészen a kőfalakig tudtunk gurulni, ahol ismét Simon Zoltán vette át az idegenvezető szerepét. Regéc várromja is sokat változott az eltelt évtized alatt, köszönhetően a lelkes és önkéntes fiatalokból szerveződött feltáró csapat áldozatos munkájának köszönhetően.

Ismét magyarázatot kapunk pár számunkra eddig értelmezhetetlen részletre

Péntek este érkeztünk meg utolsó szállásunkra, a mindannyiunk által jól ismert Szögligetre. Miután mindenki – beleértve újonnan érkezett társainkat is – letáborozott a számára kijelölt házban, összegyűltünk egymás látására. A késő éjszakába nyúló beszélgetés után szombat délelőtt Szádvár romjaihoz felérkezve láthattuk, hogy a kivágott fák csonkjai ismét hajtanak, mire ékes példa a Lisztes-bástya zöldellő bokra. Lesz hát tennivalónk ősszel is.

Panoráma Szádvárról

A Lisztes-bástya

De most csak szemlélői voltunk az ódon falaknak, jártuk a történelmi helyszínt ittlétünk emlékképei után kutatva. Míg a műemlékes szakemberek – kiegészülve Halász Ágoston régésszel – el-eltöprengtek egy-egy romba dőlt kőfal sorsát vitatva, addig mi vidáman idéztük fel az eddigi vármentő napok feledhetetlen eseményeit.

Délután pedig a közeli Derenk romfalu felfedezésére indultunk. Illetődötten álltunk meg a mezőn már alig látható buckák mentén, amelyek valamikor egy életteli falu lakóházait jelentették. Csupán az iskola tömbje dacol az idővel. Mellette emelkedik a lebontott templom helyén létesített kis emlékkápolna, a derenki búcsújárók keresztjével.

A derenki iskola...

..és kápolna

Visszatérve Szögligetre, az estét újra együtt töltötte a vidám kompánia, majd másnap fájó szívvel búcsúztunk a zöldellő hegyektől.

Mindenkinek megköszönve a részvételt, jó volt látni titeket, gyertek el szeptemberben is!

Söveg és képek: Szatmári Tamás