XIX. Vármentő Napok

Szép őszi időben, Szádvár oldalában

XIX. Vármentő Napok

XIX. Vármentő Napok

Nem gondoltam volna a hét elején, hogy a fenti címmel indíthatom a XIX. Vármentő Napok eseményeit ismertető élménybeszámolómat.
Hiszen hétfőn és kedden, mintha az ég szakadt volna le, olyan özönvíz árasztotta el országunkat. De aztán a természet megkegyelmezett nekünk, így a hét közepétől elzárta az ég csatornáit. Amikor pedig csütörtökön megpillantottuk a kocsi ablakából a Szögliget községét körülölelő hegyek kontúrját, már az ezernyi színben pompázó szép őszi vidéket csodálhattuk.

(tovább ->)

Élménybeszámoló a VIII. Vármentő Hétről

Hát végre felvirradt az a vasárnapi nap, amikor ismét elindulhatok szeretett Szádvárunk titkainak felkutatására! Ezzel a gondolattal ébredtem 2015. augusztus 2-án. Már napokkal előbb izgatottan megkezdtem a hátizsákba való bepakolást. A naponkénti tisztacserére – és a munkára – szánt ruházat mellett gondosan kibokszoltam az amúgy gyári munkavédelmi bakancsomat. Biztos, ami biztos, vettem egy új csákányt is, hiszen legfőként ezzel a szerszámmal dolgozók csapatát erősítem a vármentések alkalmával.

Autónkkal előbb még megálltunk a hatvani vasútállomásnál is, ahol újabb barátainkkal gyarapodott a lelkes csapat. Majd következett a végtelennek tetsző autópálya, amitől végre eltávolodva egyre közelebbről integettek nekünk az oly ismerős, vadregényesen zöldellő hegyek. Ezután bekanyarodtunk a hármas útkereszteződésnél a Szögligetre vezető mellékútra. Innen már előtűnt egyhetes tartózkodásunk színtere, a legendákkal övezett Szádvár. A csodálatos környezetben fekvő településen megállva üdvözöltük barátainkat, majd végigzötyögtük a középkori időket idéző Ménes-patakvölgyi – foltokban aszfaltot is tartalmazó – kátyútengert. De végül csak eljutottunk szokásos nyári táborhelyünkre a Szalamandra Házhoz. Itt már néhány régi ismerősünk tanyát vert, és mi is elfoglaltuk szobáinkat. Este a már hagyományosnak mondható szalonnasütés során nem győztük a legutóbbi találkozásunk óta történt rengeteg eseményt elújságolni a többieknek. Mert hiszen nemcsak egy műemlék közösen történő megmentéséről szól a Szádvárért Baráti Kör története, hanem, hogy az elmúlt esztendők alatt tartós barátságok is kialakultak.

Kilátás a vár nyugati részéből

Kilátás a vár nyugati részéből

(tovább ->)

Leletvadászat Szádváron, avagy…

…a VII. Vármentő Hét  -6.- élménybeszámolója a 21-es és 26-os árokról.

Miközben a szelvények java a vár építéstörténetének titkait kutatta, addig az ásatás ’periferiális’ területén valódi leletvadászat zajlott Viktor (a vezető régész értő) irányítása mellett. A kutatásnak természetesen volt tudományos célja és eredménye is, amelyről szintén megemlékezem.

Szádvári panoráma

(tovább ->)

Szádvár – belső kaputorony, avagy…

…a VII. Vármentő Hét  -3.- élménybeszámolója, a 25-ös szelvény legénységétől.

Legmagasabb, legszebb, legnagyobb… Legek, amelyek igazán megragadják az ember képzeletét akkor is, ha várakról van szó. Romváraknál járva gyakran felmerül a kérdés, hogy melyik lehetett a legmagasabb, a legszebb vagy a legnagyobb építmény.

A Szögliget fölé magasodó Szádvár legmagasabb építménye minden bizonnyal a belső kaputorony lehetett, melynek alaprajzi meghatározása, eredeti kialakítása, valamint térbeli kiterjedése már a kezdetektől érdekelte a vár megmentésére szerveződött Szádvárért Baráti Kör tagjait.

A 25-ös árok csodálatos és fényességes csapata. 🙂 (fotó: Grecmajer Tamás)

(tovább ->)

Élménybeszámoló a XV. Vármentő Napokról, avagy Nagy Gábor élményei a vármentésről

2011 nyarán történt az első találkozás Szád várával, egy barátokkal töltött nyaralás alkalmával látogattunk el  Szögligetre és kerestük fel az erősség romjait. Először elég hosszúnak tűnt az oda vezető meredek út, alföldi gyerekként nem ehhez vagyok szokva. Aztán, amikor felértünk a hegy tetejére, azonnal elszállt minden fáradságom, a zihálásom is megszűnt, csak a lenyűgöző táj képe és a romok szépsége töltötte ki elmémet.

Nagy Gábor élménybeszámolója Szádvárról és a vármentésről

(tovább ->)

Élménybeszámoló a XV. Vármentő Napokról, avagy egy vármentés története Szatmári Tamás fotóin keresztül.

A tizenötödik

A lakonikus cím arra utal, hogy immár a Szádvárért Baráti Kör a 15. alkalommal rendezte meg a Vármentő Napokat. Ez már gombócból is sok! De ha belegondolok, hogy hányszor kellett felkapaszkodnia a lelkes vármentő csapatnak a várromtól koronázott hegy fennsíkjára a szerszámokkal, hogy ott ádáz közelharcot vívhasson a természet zöld erőivel.

Ez már a XV. Vármentő Napok volt 🙂

(tovább ->)