Mint manapság oly sok minden, a mi történetünk is az Interneten kezdődött. 2006-ban az Index.hu Várak-várromok című fórumán értekeztek egymással a téma iránt érdeklődők, megosztván egymással tapasztalataikat, fényképeiket, legfrissebb élményeiket. Sokan közülük gyakori látogatói voltak hazai várainknak, így pontosan tudták, hogy milyen soknak peregnek utolsó órái. Páran egy hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttünk, hogy ideje túllépni a passzív sajnálkozáson és szenvedélyük iránti elkötelezettségünket tettekkel is bizonyítani kell. Már csak egy megfelelő várromot kellett találni. A társaság bátorságát és elszántságát mi sem bizonyítja jobban, hogy az ország egyik legnagyobb, de feledésbe merült várát, a Szögliget határában elhagyottan omladozó Szádvárat választotta.

Természetesen a hogyanokról nem sok fogalmunk volt, de elképzeléseinkkel megkerestük a területileg illetékes szervezeteket. Szerencsére az Aggteleki Nemzeti Parknak, az Északerdő Zrt-nek, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Észak-magyarországi Irodájának, valamint Szögliget Község Önkormányzatának illetékesei is örömmel fogadták az ötletünket és segítő kezet nyújtottak kezdeményezésünknek.

2006 októberének egyik péntek estéjén eljött a – számunkra – felejthetetlen pillanat; az addig egymást csak nicknéven szólító emberek kiléptek a cybertérből és Szögligeten egymás szemébe néztek. Intenzív este volt, amelyen – pár / / pohár sör mellett – meghatározó barátságok szövődtek. Az akkor szerzett élmények megalapoztak egy hosszabb együttműködést és az este hivatkozási ponttá vált a számunkra, mely mai napig is motiválja a résztvevőket. Ez a hétvége társaságunk történetébe az I. Vármentő Napok néven íródott be és egyben ez a Szádvárért Baráti Kör megalakulásának hivatalos időpontja is.

Természetesen az ismerkedésen túl a tervezett munkákat is elvégeztük, hiszen a vár nagyon elhanyagolt állapotban volt. (Az akkori állapotokat hűen szemlélteti az „Akkor és most” fényképes összeállításunk.) Elkezdtük az azóta is folytatott harcunkat az akkor még a falakat is ellepő bozótossal; kitisztítottuk a ciszternákat, hozzáláttunk a romokat az esőzéstől megóvó ligetes erdőszerkezet kialakításához. Később elkészült a Budapesti Műszaki Egyetem önzetlen szakembereinek segítségével a továbblépéshez elengedhetetlenül szükséges geodéziai felmérés. Pár év múlva aztán eljutottunk oda ahova nem is reméltük, hogy ilyen rövid idő alatt eljuthatunk: 2008-ben elvégeztük a Lisztes-bástya, majd 2009-ben pedig – pályázati pénzből – a külső vár déli falkoronájának ideiglenes állagvédelmét. Közben gyerektábort és várnapot szerveztünk, folyamatosan adományozókat és támogatókat keresünk, kapcsolatokat építünk civilekkel, civil szervezetekkel, szakemberekkel, mindenkivel, aki segíthet.

Az első találkozó óta minden évben kétszer-háromszor találkozunk Szádváron. Alig várjuk, hogy felmehessünk a várba. Izgatottan járunk föl-alá, keressük munkánk nyomát, nézzük mit hagyott meg belőle a természet. Barátságok szövődtek és erősödtek meg. Ezeken a napokon lelkes amatőrök találkoznak lelkiismeretes szakemberekkel, régészekkel, erdészekkel. Együtt dolgozunk, beszélgetünk, figyelünk egymásra, tanulunk egymástól. Tanuljuk becsülni egymást, megbecsülni őseink munkáját, az összefogás erejét. Tanuljuk, hogy sokfélék vagyunk, másfelől jövünk, és másfelé tartunk. De útjaink ezeken a kitüntetett napokon Szádváron keresztezik egymást, hogy aztán újra elváljanak, és mi várjuk a következő találkozást.

Most már tudjuk, hogy ez csak a kezdet. Várunk mindenkit, aki csatlakozni szeretne!

Ez úton is szeretnénk köszönetet mondani mindenkinek, aki eddig is segítettek bennünket. Nehéz lenne felsorolni őket. Van, aki a munkáját adja, van, aki enni ad. Egyesek a szakértelmükkel, mások ötleteiket, pénzzel vagy médiafelülettel segítenek.

Induláskor nem gondoltuk, hogy elszántságunk ennyi embert megérint, hogy ennyi támogatóra találunk. Nélkületek eddig sem jutottunk volna el. Belőletek merítünk erőt. Kérjük, tartsatok ki mellettünk a jövőben is!

Sipos Sándor