Várjáró Magazin 1.szám, Hancz Erika: Yedikule – Isztambul

Várjáró Magazin 1. szám, Hancz Erika: Yedikule – Isztambul

Isztambul csodás, semmihez sem fogható hangulatos, pezsgő utcáin sétálunk. Abban a városban, melyben Európa és Ázsia, a kelet és a nyugat, a régi és az új találkozik. Békésen megfér itt a régi ruhába öltözött utcai serbetárus (serbetnek nevezett frissítő italt árusító személy) és a modern üzletember. Az európai városnegyed Aranyszarv-öböltől délre fekvő része viszont még most is főleg a történelmi nevezetességeiről híres. A törökök szép sorban újítják fel a régi épületeket; megújulnak a régi dzsámik, a síremlékek, a fürdők. De minden műemlékre igaz ez? Sajnos nem.

(tovább ->)

Várjáró Magazin – Szerkesztői előszó

Kedves Várbarátok, Kedves Érdeklődők!

Mint a tavaszi mezők tarka virágtengere, olyan sokszínűen szép és gazdag várépítészetünk is. A hegyek ormain vagy éppen a rónák között emelkedő erősségek szinte mindegyike rejt magában oly szépségeket, mely megfogja az emberi képzeletet. Mindenki mást és másképpen lát belőlük, de az idővel dacoló ódon falak mindannyiunk számára egyfajta hídként szolgálnak a múlt és jelen között. A gyakran csak romként megmaradt várakban eljátszhatunk a gondolattal, hogy miként élhetett és érezhetett a letűnt korok embere. Ilyenkor hirtelen eltűnik az idő és megelevenedik előttünk a régmúlt; az ostromlott vár hősiesen küzdő katonái, a fáklyák pislákoló fényével megvilágított lovagteremi lakomák, vagy a várudvaron tartott vásárok forgataga. Egyszerre láthatjuk a múltat és a jelent, az utat, amelyen jöttünk és az utat, amelyen ma is járunk.

(tovább ->)

Szatmári Tamás: A pénzhamisító Bebekek

A középkori pénz értéke teljesen eltért a napjainkban alkalmazott formától. Mert míg mostanság a pénzt kibocsátó állam garanciája adja meg egy-egy nyomtatott papírdarabka értékét, addig sok száz esztendővel ezelőtt magának a nemesfémnek {aranynak és ezüstnek} volt egy bizonyos vásárlóértéke. A nemesfémeket {aranyat és ezüstöt} az ókori idők óta alkalmazott módon bányászták, majd különböző megmunkálások után kézi erővel, kalapácsütésekkel állították elő a domborművekkel ellátott kicsiny fémlapokat, amelyek pénzként forogtak közkézen.

(tovább ->)

Élménybeszámoló a XV. Vármentő Napokról, avagy Nagy Gábor élményei a vármentésről

2011 nyarán történt az első találkozás Szád várával, egy barátokkal töltött nyaralás alkalmával látogattunk el  Szögligetre és kerestük fel az erősség romjait. Először elég hosszúnak tűnt az oda vezető meredek út, alföldi gyerekként nem ehhez vagyok szokva. Aztán, amikor felértünk a hegy tetejére, azonnal elszállt minden fáradságom, a zihálásom is megszűnt, csak a lenyűgöző táj képe és a romok szépsége töltötte ki elmémet.

Nagy Gábor élménybeszámolója Szádvárról és a vármentésről

(tovább ->)

Élménybeszámoló a XV. Vármentő Napokról, avagy Homonnay Ádám “Kis vármentő ars poetica”-ja

Mondhatnánk, hogy a várazás nem hoz sok hasznot. Hiszen “le kell utazni a világvégére” (Budapestről 2,5-3 óra autóval, de van, aki messzebbről jár!), azért, hogy ott saját (vagy kölcsönkapott) szerszámokkal, saját szabadidőből, ingyen és bérmentve robotoljon az ember. Hadd hívjam fel a figyelmet, hogy a várba meredek út kanyarog fel, a vadrózsa karcol, a munka pedig fárasztó.

Homonnay Ádám “Kis vármentő ars poetica”-ja

(tovább ->)