Várjáró Magazin 16. szám

Albert Ferenc: Kárpátaljai kalandozások

Várjáró Magazin 16. szám, Albert Ferenc: Kárpátaljai kalandozások

Huszt
Amikor Árpád vezér és népe a Vereckei-hágóról először megpillantották a Kárpát-medencét, arra gondolhattak; hazaérkeztünk. Kárpátaljai kirándulásom előkészületeit nagyban befolyásolta, hogy eleink itt léptek először e földre, melyet több mint ezer esztendeje minden magyar Hazájaként szeret és tisztel. Ennek tudatában indultam meghódítani a trianoni döntés után elcsatolt részét nemzetünknek.

(tovább ->)

Várjáró Magazin 15. szám

Simon Zoltán: Regéc – Útravaló várjáróknak

Várjáró Magazin 15. szám, Simon Zoltán: Regéc -Útravaló várjáróknak-

Az utóbbi években örvendetesen megnőtt az érdeklődés Regéc vára iránt. Egyre többen keresik fel festői romjait, sőt, az átlagosnál lelkesebb várbarátok internetes fórumokon parázs vitákat folytatnak egyes részleteiről, aggódó figyelemmel kísérve sorsának alakulását. Mindez jelzi, hogy a várban eddig lezajlott folyamatok nem csupán a romokra és annak szűkebb környezetére, hanem a szélesebb közvéleményre is pozitív hatással voltak. Magam – mint a várat érintő események egyik aktív résztvevője – az alábbiakban röviden össze szeretném foglalni mindazt, amit e nevezetes erősségről mindeddig megtudtunk, s azt is, hogy hogyan jutottunk e tudás birtokába.

(tovább ->)

Bubenkó Gábor: Bebekek útjain

A Ménes-völgy egyik legszűkebb részénél levő erődített ellenőrzőpontot, átjárót, régen Vas kapunak, ma Kő kapunak nevezi a népnyelv. Szögliget után ezen a szűk átjárón keresztül visz a  középkori szádvári-derenki szekérút. Derenk érintésével megy a szlovák-határon túli Körtvélyes-Almás szőlői között a Szoroskői-hágón át,  Krasznahorka, Rozsnyó és Krakkó felé.

Szekérnyom a sziklában

(tovább ->)

Várjáró Magazin 13. szám

A magyar műemlékvédelem állatorvosi lova: Diósgyőr

 

Kedves Várjárók! A címet olvasva bizonyára felkaptátok a fejeteket, hiszen kissé provokatívnak tűnhet. Ez nem véletlen, ugyanis éppen ez a cél vezérelt. Hazánk középkori erődítményei közül Visegrád mellett Diósgyőr várával is olyan sokat kísérleteztek már, azonban ezek eredményei finoman szólva is megkérdőjelezhetőek. Mindkettőt toldozták-foldozták az építészek sokszor egymással szemben álló elképzelései szerint, aminek kis túlzással az lett az eredménye, hogy több kárt okoztak a megmenteni kívánt építménynek, mint egy-egy jelentősebb ostrom.

Miután annyi mindent hallottam és olvastam a most átadott diósgyőri várról, tűkön ülve vártam, hogy végre saját szememmel lássam és tapasztaljam, vajon mire költhették azt a 2,7 milliárd forintot, amelyből tudomásom szerint a rekonstrukción túl a vár mellett létesülő lovagi arénára és a lillafüredi beruházásokra is költöttek.

Hosszú vonatozás, majd az új miskolci villamossal tett városnézés után végre ott álltam a hosszú gesztenyefasor végén, szemközt a diósgyőri várral. Ahogy a soknapi esőzést követően végre felcsillantak a napsugarak, valami fenséges glóriába vonták a négytornyú erődítményt. Miután a pillanat varázsa elmúlt, gyorsan jegyet váltottam, hogy minél előbb felfedezhessem a régi új vár szépségeit!

(tovább ->)

Tokár László: Egy év Szádváron VIII. rész

– A XVII. Vármentő Napok beszámolója és kirándulás a környék „váras” emlékhelyein! –

Az élménybeszámolóm igen nehezen fogalmazódik meg! Kimondottan tág a téma, és kevés a váras anyagom. Az eső miatt keveset fényképeztem és Nagyon Várbarát tagtársunk igen talpraesetten írta meg a hétvége átfogó történetét.

A XVII. Vármentő Napok résztvevői (Fotó: Orosházi Bernadette)

(tovább ->)