Szatmári Tamás: Egervári Castrum Bene

A megnyitó

Élménybeszámolóm elején szeretném tisztázni a kedves Olvasó számára, hogy az alábbiak nem az 1552-es török ostromáról jól ismert Eger várában, hanem attól sok száz kilométerre nyugatra, a dunántúli Zalaegerszeg városának közelében elterülő Egervár település határában emelkedő Egervár reneszánsz várkastélyában történtek. Mert az országunk várbarátait magába foglaló Castrum Bene Egyesület ebbe a csodaszépen felújított műemlékbe hívta tagságát a szokásos májusi 3 napos konferenciájára.

Péntek déltájban autók sokasága parkolt le az épület mentén, majd egymást üdvözlő hangoktól bolydultak meg a boltíves termek. Köszöntőt mondott Feld István Elnök Úr, akihez a község polgármestere, Gyerkó Gábor csatlakozott. Elmondta, hogy a számára nagy megtiszteltetés vendégül fogadnia a műemlék pártoló illusztris társaságot. Majd sorra következtek az előadások.

Legelőször a Zala megyei bronzkori erődítésekről kaptuk tájékoztatót. Valami hihetetlen, hogy az ősidőkben élt emberi közösségek micsoda sáncrendszereket tudtak létrehozni. Megismertük a Zalalövő és Egerszeg várainak ásatásai során napvilágra került legfrissebb eredményeket. A XVII. század második feléből a költő és hadvezér Zrínyi Miklós parancsára felépített Zrínyi-Újvár területének régészeti feltárása újabb adatokkal gyarapította hadtörténelmünket. A terepen végzett munka mellett ugyanolyan fontos a levéltári kutatás is, erről is hallhattunk előadást. Mivel Magyarország viharos történelme sajnos jórészben elpusztította az egykoron papírra vetett dokumentumokat, érdemes a várkutatóknak külhoni intézményeket is felkeresni. Erről számolt be egy szakember az olaszországi levéltárakban végzett adatgyűjtései kapcsán.

A több órányi ülés után jól esett felkelni a székből, hogy értő szakember általi vezetéssel bejárjuk a reneszánsz épületet és előtte a középkori eredetű templomot. Dióhéjban szólva Egervárról, ezen a területen 3 erődítmény váltotta egymást a történelem során. A XIII. századi palánkvárat követte Egervári László horvát bán vára, amit tovább épített a mohácsi vész utáni korszakban Nádasdy Tamás nádorispán. A török hódoltság idejében végvár funkciót kapott, 25 lovas és 50 gyalogos strázsált benne. 1664-ben a török felperzselte. Újjáépült, földesurai a Rákóczi-szabadságharc után lebontották egyik épületszárnyát, hogy így védtelennek nyilvánítva, elkerüljék a várakra kimondott császári felrobbantási parancsot.

Néhány éve nagyarányú feltárásokat és helyreállításokat végeztek a műemléken, amely napjainkban kastélyszállóként üzemel. Boltíves termeiben kényelmes, az egyes történelmi időszakoknak megfelelően berendezett lakosztályok várják a vendégeket. Látható itt egy kiállítás is, amelyben a reneszánsz várkastélyok korszakát ismertetik. Az épület udvarán nyári szezonban színházi előadásokat tartanak. A péntek délutánt az egervári templom meglátogatása zárta le, hogy aztán az ízletes vacsora elfogyasztása után még sokáig beszélgessünk az asztal mellett.

A szombati napot a horvátországi várkutatásnak szentelték a szervezők. Az előadóként meghívott horvát régészek olyan műemlékeket ismertettek beható részletességgel, amelyek újdonságot jelentenek a magyaroknak. Hiszen Horvátországról elsősorban a tengerpart jut mindenki eszébe. Pedig amióta az Árpád-házi Szent László és „Könyves” Kálmán királyok egyesítették a Dráva folyótól délre fekvő területeket a Magyar Királysággal, azóta történelmünk is közös volt. A szakemberek által bemutatott várak feltárásai, legyenek bár a Száva folyó, az Isztria vagy éppen Dalmácia területén számos ponton hasonló problémákkal küzdenek, mint hazánkban. Ámulva néztük a grandiózus sziklák tetejét koronázó várromokat, hiszen azok megóvása, egyáltalán megközelítése is nagy fejtörést jelent a horvát műemlékvédelmi szakembereknek. Láthattunk olyan felvételt is, miszerint az 1990-es évekbeli háború során a várfalba fúródott az aknagránát, így téve életveszélyessé a helyreállítást.

Szombat kora délután tartotta meg a Castrum Bene Egyesület a közgyűlését, amelyen Terei György titkár úr összefoglalta az elmúlt éve eredményeit és zárszámadást tartott a lehetőségekről. A tagság nyílt szavazással elfogadta az Elnökség munkáját.

Vasvári kirándulás: katonák útja

Szombat délután a közeli Vasvár felé vettük gépjármű karavánunkat, ahol előbb a magyar határvédelemhez tartozó „Vasvári sáncot és Katonák útját”, majd a településen a bencés kolostort és a temető területén valószínűsíthető Árpád-kori ispánsági vár helyét tekintettük meg.

Jó a hangulat a kolostorban

A vasárnap teljes mértékben a horvát tanulmányi kirándulásról szólt, amikor a vadregényes hegyvidéken emelkedő Nagykemlék sziklavára mellett a törmelék alól kiásott Csányó várát kerestük fel. Kirándulásunk utolsó megállóját Varasd erődítménye jelentette, amelynek falai alatt elbúcsúztunk egymástól.

Horvátországi kirándulás

Viszontlátásra 2019 májusában, Vác városában!

Szöveg és fotók: Szatmári Tamás

Szerk: SzBK

 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

tizennégy − 10 =