Árokbeszámoló, 2017 – IV.

Szatmári Tamás: Jelentés a 42-es szelvényből

A 42-es számmal „elkeresztelt” régészeti szelvényt az egykori legendás Bebek-vár, Szádvár belsővárának északi oldalán jelölte ki Gál Viktor, a miskolci Hermann Ottó Múzeum szakembere még a tavalyi esztendőben.

A 42-es szelvény helye

Akkor úgy hozta a sors, hogy nem sikerült befejezni a vizsgálatát, ez igaz volt a többi kutatóárokra is. Ez nem csodálható, hiszen iszonyatos mennyiségű kőtörmeléket, vaskos fák gyökérzetét és az egykori mészhabarcsból humusszá váló földet kell előbb kiszedni, hogy hozzáférjünk a várlakók által használt járószintekhez.

Tehát folytattunk a feltáró munkálatot annál a kis helyiségnél, ami az északi oldal nagy épületsora előtt létezett egy másik társával egyetemben.

Érdemes fellapozni Détshy Mihály művészettörténésznek a Hermann Ottó Múzeum 1969-es Évkönyvében megjelent cikkét, „Egy ismeretlen magyar vár, Szádvár” címmel.
Az írott forrásokból és a XVII. századi ábrázolásokból Szádvár története, felépülése, egykori helyiségei, ezek elrendezése és a vár mindennapi élete aránylag világosan rajzolódnak ki előttünk. Sokat árulnak el azonban a még fennálló falak is, a különböző korú és megoldású lőrésekkel, a lassan sorra beomló ablak és ajtónyílásokkal, az emeleteket és tetőket érzékeltető gerendafészkekkel. Leírásukra e tanulmány keretében mégsem térhetünk ki, hiszen ismertetésük nem lehet teljes mindaddig, amíg a sok helyütt 4 – 5 méter magas omladékot nem takarítják ki, a falak, a helyiségek és épületek körvonalai és padlószintjei nem rajzolódnak ki pontosan a régészeti feltárás nyomán, és az omladékok közül nem bontakoznak ki a régi leírásokban említett faragott kő nyíláskeretek, az erkélyek és folyosók gyámkövei, a kapukeretek címereikkel és perselyköveikkel. Az omladékokból előkerülnek majd, ha darabokra törve is, a leltárakban említett kályhák csempéi, az edények és más használati tárgyak töredékei és tovább gazdagítják ismereteinket az évszázadokkal előtti iparművészetünk fejlettségéről, de Szádvár lakóinak életéről is. Talán a fokozódó hazai érdeklődés, talán a növekvő idegenforgalom és — reméljük – e tanulmány is elősegíti, hogy Szádvár, a legendás Bebek-vár feltárása és restaurálása mielőbb sorra kerülhessen.”

1. Maradtam a csákánynál 2. Bence szorgalmasan rostál 3. Haladunk lefelé

A fenti sorokat Détshy Mihály 1969-ben(!) írta le. Sajnos ő már nem érhette meg, hogy az első csákányütéssel megkezdjük Szádvár kutatását, hiszen 2007 karácsonya után elhunyt. Akkoriban pedig a 2006 októberében megalakult Szádvárért Baráti Kör még csak az első „szárnypróbálgatásait” végezte, vagyis nyakig belemerültünk a középkori várromot elborító növényzet gyérítésében, vagyis a bozótirtásban. De amit a neves műemlékvédelmi szakember leírt, az bizony évtizedek múltán is helyét álló megállapítás. Most, amikor 2017 augusztusában már a X. Vármentő Hét {Régészeti Hét} zajlott le az SzBK szervezésében gyümölcsözőre fordult az eddigi fáradságos munkánk.

1. A konyha sütőpadkája 2. A tavaly feltárt északi rész 3. Folytattuk a déli oldallal

Már tavaly kibontakozott a 42-es szelvényben egy helyiség falazata, aminek kutatását idén folytattunk tovább. Északi oldalán, ahol nekitámaszkodott a magasabb épületsornak egy padka került napvilágra, amelyben egy nyitott tűzhely alapzatát sejtjük. Míg nyugat felé a másik kis helyiség, addig déli irányban egy ablak, keleti irányban pedig egy rézsűs megoldású ajtó mutatkozott meg, miután a rengeteg törmeléket elhordtuk róluk.

1. Kánikula 2. Az ajtó és előtere 3. Balra az ajtó, jobbra az ablak

Mit írt Détshy Mihály az 1969-es tanulmányában erről a várrészről? Szövegében felhasználta a korabeli inventáriumok {várleltárak} adatait.
Az urasági lakóhelyiségeken kívül gazdasági épületek is voltak a belsővárban. Az 1674-es összeírás felsorolta a Sütő-házat a konyhával és az ahhoz ragasztott öreg házat, mely Szabó-háznak hívattatik, annak Pitvara, azon Pitvarból nyíló Öreg Sáfár-ház, azon ház alatt lévő pincével. Az 1685 évi leltárban Szabó-ház melletti Bástya, Szabó-ház alatti pince is szerepel. A belsővár kapuja és a bástyák szomszédsága arra utal, hogy a gazdasági helyiségsor a belsővár északi oldalán állhatott.”

A fentiek alapján úgy gondolja a 42-es szelvény hangyaszorgalommal munkálkodó legénysége, hogy a mi kis épületünk lehetett az évszázadokkal ezelőtt ínycsiklandozó illatokat árasztó, a nyílt tűzhelyen pörköltet rotyogtató kondért nagy fakanalával megkeverő szakács birodalma. Persze azonnal beindult a lelkes vármentők fantáziája, miszerint a déli harangszóra hosszú sorban felsorakozó zsoldosoknak a nyitott ablakon keresztül szolgáltatták ki a menázsit. Aki pedig ezt nem hiszi, az járjon utána…

1. Várkonyha középkori ábrázolása 2. Wasserschloss középkori konyhája 3.Középkori várkonyha hétköznapja

Mivel még nem végeztünk el a feltárást teljesen, én így teszek a jövő augusztusi XI. Vármentő Héten!

Jövőre ugyanitt!

Az árok legénysége: Bartus Zsolt, Fehérvári Bence, Kovács Kenéz, Kovács Zsolt, Szatmári Tamás

fotó: Szatmári Tamás

Szerk: SzBK



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.