Teljesítsd a Vitézlőt!

Vitézlő teljesítménytúra Szendrő környékén

Immár több, mint tíz éve, hogy a Szádvárért Baráti Kör megkezdte munkáját SzögligetSzádvár térségében és ezalatt sok embert megismerhettünk, sok szervezettel léptünk kapcsolatba, működtünk és működünk együtt.

Ezideig azonban nem volt alkalmunk találkozni a Szendrő Városi Sport és Szabadidő Klub Természetjáró Szakosztályával, mely az idén szervezte meg, és  bonyolította le április 22. napján a 12. Vitézlő Teljesítménytúrát. A sorszámból is látható, hogy egy évtizedes rendezvényről van szó, melyről elmondhatjuk, hogy több, mint ezer embert mozgat meg évente, és a túra megszervezésében és lebonyolításában nagyszámú segítő, önkéntes vesz részt.

Egyesületünket a Természetjáró Szakosztály nevében ifj. Antal Ferenc – akinek szülei is aktív szervezők – kereste meg, egyrészt, hogy a rendezvényt népszerűsítsük, másrészt, hogy a túra mentén elhelyezett ellenőrzőpontokon pontőrként tevékenykedjünk. A megtisztelő felkérésnek örömmel tettünk eleget.

Az előzetes megbeszéléseknek és levelezéseknek megfelelően végül házas- és tagtársammal, Császár Idával együtt a szendrői általános iskolában felállított indítóponttól nyugatra mintegy 4,5 kilométerre lévő Lipóc ellenőrzőpontra kerültünk. Bár a Jászberény térségében szintén hagyományosan lebonyolított Hajta teljesítménytúrán pontőrként és túrázóként is többször részt vettünk, annak már több éve, így egészséges izgalommal készülődtünk, hogy a Szádvárért Baráti Kört e rangos – az Olimpiai Ötpróba részét is képező – túrán képviseljük.

Előző napon délután megérkeztünk Szendrőre, ahol már folyt a sürgés-forgás, hiszen, mint mi is tudjuk, a megelőző nap tán még sűrűbb, mint maga a rendezvény. Nem mehetünk el amellett a szívélyesség mellett, ahogyan fogadtak bennünket. Kaptunk krumplis tésztát és más ellátást, nemkülönben eligazítást a másnapi tudni- és tennivalókról. Előzetesen egy hétoldalas „kisokost” kaptunk emailben, mely szinte – azért ezt a szót használjuk, mert igen közelíti a valóságot – tökéletes összefoglalása, hogyan kell és lehet egy ilyen nagy tömeget megmozgató túrát megszervezni.

Mivel szállásunk Szögligeten volt, nem tudtunk részt venni az előnapi Pincejáró túrán, de a hajnali 5.30 már újra Szendrőn talált minket, és a főtt tojásból és mustáros virsliből álló reggeli után sietve – az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósága és a helyiek által rendelkezésre bocsátott terepjárókkal – útra keltünk, hiszen tudtuk: az 50 km-es túra 6 órakor futva induló résztvevői alig több, mint húsz perc alatt elérik az ellenőrzőpontot.

„Harcálláspontunkat” több turistaút kereszteződésénél rendeztük be, ahol felállítottuk a teljesítménytúra sátrát, a szponzori molinókat, elhelyeztük az asztalokat és a csokikat, üdítőket, ásványvizet.

A Lipóc állomás

Feladatunkat a következőkben foglalhatjuk össze: az érkező túrázók túrafüzeteibe bejegyezni az állomásra érkezés időpontját és azt az állomás pecsétjével ellátni. Ugyanezt a szervezők által kiadott regisztrációs szám alapján kiadott nyilvántartásba is be kellett jegyezni. A csokikat és a frissítőket pedig a túrázók közt osztottuk szét. Megmutattuk a bizonytalanabbaknak a további útvonalat, és igyekeztünk mindenben megválaszolni a felmerülő kérdéseket.

Természetesen igyekeztünk felhasználni az alkalmat Szádvár népszerűsítésére is, ami nem csak abban nyilvánult meg, hogy szádváras pólót és sapkát viseltünk, hanem a nemrég frissített A/4 formátumú szórólapunkat adtuk át a túrázóknak, akik ezt szívesen fogadták.

A Lipóc állomás több túra útvonalán is szerepelt, ezért előfordult, hogy sor állt a bélyegzésre, regisztrációra várva, azonban a túrázók látták, hogy a dolgok – főként a velünk lévő sokat tapasztalt társaknak köszönhetően – szervezetten haladnak, jó hangulatban, türelmesen vártak sorukra. A túra egyik különlegessége volt, hogy akik minél jobb időt akartak futni, azok ún. gyorsítósávot – azaz soronkívüliséget – élvezhettek. A szervezők tehát erre is gondot fordítottak.

A túrázók közt megtalálhatók voltak a hosszú távot futva abszolváló sportemberek, a rövidebb távot családi, baráti körben teljesítő túrázók – köztük Dobos János tagtársunk –, egészen idős emberek, szüleikkel együtt gyalogló gyerekek, magányosak, párok és nagy társaságok, nemkülönben fegyelmezett kutyákkal haladó gazdik.

A Vitézlő tömegeket mozgat meg

Az időre sem lehetett panasz. A hét közepén az országra lezúduló monszunszerű esőzés – és a magasabb hegyekben a hó – a túra területét megkímélte, elszórt kivétellel a túrautak jól járhatóak voltak, és bár a nap csak néha sütött ki, általában megfelelő körülmények uralkodtak.

Említettük már az ellenőrzőponton velünk lévő társainkat. Szinte azonnal jó csapatot tudtunk alkotni, és a sok túrán edződött, gyakorlott csapat befogadott minket, azonnal az állomás részének érezhettük magunkat, gyorsan kialakult a munkamegosztás, melynek mi is részeseivé váltunk. Köszönet nekik !

Közben Némethné Tarjányi Katalin tagtársunk Szögligeten a kerékpáros túra állomáspontján képviselte egyesületünket.

A szögligeti állomás

Délutánra lassan lecsengett a túrázók rohama, ám nem lazíthattunk, hiszen a 15 kilométeres résztvevők ekkor jöttek visszafelé, kiknek mi a harmadik ellenőrző pont voltunk. A szervezők sem feledkeztek meg rólunk, mert terepjáróval milánói rakott tésztát küldtek fel nekünk. Végül majdnem fél öt volt, mikor állomást és tábort bontottunk, és visszaindultunk Szendrőre.

Sajnos családi okok miatt ezután indulnunk kellett haza, így nem vehettünk részt a szombat esti értékelőn és a kötetlen záró rendezvényen. Meggyőződésünk azonban, hogy a teljesítménytúra jól sikerült, ez kitűnt abból a zsongásból is, melyet tapasztaltunk az iskolában, ami nem csak indító, hanem célként is szerepelt. Elbúcsúztunk – rövid interjú után – a rendezőktől, akik olyan hangulatot teremtettek, hogy egyszerre éreztük résztvevőnek és vendégnek magunkat. Először vettünk részt a teljesítménytúrán, de szeretnénk, ha jövőre is visszatérhetnénk.

Állomásunk adatai – a táv mellett szereplő betűjel azt jelenti, hogy azonos táv más irányban is indult – nem beszélve a kerékpáros és kombinált túraútvonalakról, melyek behálózták a térséget Szendrőtől az országhatárig:

Túraútvonalak:

15 km  B: 182 induló – ők jártak 2-szer is nálunk

25 km B: 81 induló

35 km: 54 induló

50 km: 76 induló.

Állomásunkon velünk együtt szolgálatot teljesítettek – azaz inkább mi velük 🙂

Fasimon Ádám

Fasimon János

Beresnyák Gyula

Korpás Attila – ANP

fotó, szöveg: Kovács Lajos elnök, SzBK


 

 

 

 

 


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.