XXII. Vármentő Napok és Ostromnap

   Ágyúdörgés a Ménes-patak mentén

Igen zord és kemény hidegeket hozó télen vagyunk túl. Bizony nem hittem volna, hogy amikor a XXII. Vármentő Napokra megérkezünk a csodálatos természeti környezetben megbújó Szögliget községébe, akkorra eltűnik a vastag hótakaró a hegyekről. Szerencsére a bizakodóbb haditervünk vált valóra, így kissé szeles, de verőfényes időjárás fogadott minket. A szombati napon felkapaszkodva a Várhegyre, a déli oldalt kaszaboltuk a bozótost, gaztalanítottuk a területet. Mindenki tudta a dolgát, hiszen az elmúlt esztendőkben összeszokott, a kövekkel nehezített terepet már jól ismerő várbarátokká váltunk.

Szombat

A vacsora elfogyasztása után bementünk a községbe, hogy megvalósítsuk a program következő pontjait. Előbb az önkormányzati tájház udvarán végighallgattuk az Arany Páva-díjas Pávakör dalait, amelyek a hazaszeretetről szóltak. A kórus nagy lelkesedéssel és áhítattal adta elő a műveket. Majd meggyújtottuk a fáklyákat, hogy a főutcán végigvonuljon a nagyszámú résztvevő. A fényes kivilágításra viszontválaszt kaptak az emberek, ugyanis ha felnéztek a távoli hegyen emelkedő Szádvárra, azt is csillogó pontocskákból álló koszorú övezte. Mert bizony Molnár Tamás barátunk és családja fáradozásának köszönhetően az egykori Bebek-várat is sikeresen kivilágítottuk. Mindenkit lenyűgözött ez a látvány, hiszen a hegyi sasfészek sok évszázad óta esténként sötétben mereng, búsongva romos állapotán. Most ezen változtattunk egy rövid időre!

Szombat esti programok

Szögligetről visszatértünk a Ménes-patak menti Szalamandra-házhoz, ahol még mindig a középkor bűvöletébe révülhettek a kíváncsiskodók. Ugyanis a Hollóének Hungarica Régizene Együttes tagjai réges-régi dallamokat szólaltattak meg hangszereiken. A félelmetesen jól szóló kecskedudákat hegedűvel, hatalmas dobbal, de még a csizmákra szerelt csengettyűkkel is kiegészítették a zenészek. A mindenkit magával ragadó hangulatban tanulhattunk középkori táncokat is. Nekem még az esti lefekvés után sokáig a fülemben csengtek vissza a remek dallamok.

Hollóének koncert

Vasárnapra terveztük az Ostromnap eseményeit. Ennek első pontját a Szögliget Önkormányzat által biztosított állandó történeti kiállítás megnyitója jelentette. Az egybegyűlteket köszöntötte Üveges Attila polgármester úr és Gál Viktor, partnerünk, a Herman Ottó Múzeum régésze. Mindketten kiemelték az együttműködés fontosságát, hiszen így sikerült elérni, hogy a Szádvárért Baráti Kör tagjai és pártolói által fáradhatatlan hangyaszorgalommal kiásott tárgyak most a múzeumi restaurálás után egy öt évre szóló szerződés keretében bemutatásra kerülhettek az ízlésesen kialakított üvegvitrinekben. A nagyszámú érdeklődő  sorra szemlélhette a tárlókat, aki pedig éppen fellelte annak idején az azokban lévő tárgyakat, örömmel újságolta ezt a többieknek. De a leghelyesebb kijelenteni, hogy a vármentés csapatmunkát követel, együtt vagyunk a leghatékonyabbak.

A kiállítás megnyitása

A kiállítás megtekintése után a főszerepet a Szalamandra-ház udvara játszotta. Ide vonult be az a sereg, amelyben változatos érdeklődésű emberek sorakoztak fel. Elöl a határokon átnyúló Szent Orbán Borlovagrend tagjai vonultak, akiket az Északi Szabad Hajdúk követtek. A hadoszlopot a szögligeti Szádvári Ordasok Íjászegyesület és az általuk meghívott vendégíjászok, a Diósgyőri Íjász és Hagyományőrző Egyesület zárták, a Hollóének fáradhatatlan zenélésére menetelve.

Az egybegyűlteket Kovács Lajos, a Szádvárért Baráti Kör elnöke köszöntötte, külön is megemlítve azon támogatók neveit – Pazirik Kft, Szerencsejáték  Service Nonprofit Kft, Nova-Alpin Kft, Aggteleki Nemzeti Park, Szendrői Várbarátok Egyesülete és 3 magánszemély -, akik nélkül nem jöhetett volna létre az Ostromnap. Beszédének végén pedig megszegte a Borlovagrend által felkínált kenyeret.

Bevonulás és a résztvevők

Nagy érdeklődés övezte az Északi Szabad Hajdúkat, akik a XVII. században élt, főként katonáskodással foglalkozó emberek életét, fegyverzetét és szokásait mutatják be hagyományőrzőként. Hatalmas durrogással szóltak a puskáik, amit a mezei ágyú bömbölése még felülmúlt. Mindenki elképzelhette, milyen lehetett egy korabeli csatában forgolódni.

Aki megéhezett, annak Szabó Miklós, Szádvár szakácsa kedveskedett a jól bevált sajtos-füstös lángossal és a szádvári „kelgyóval”, de innivaló is akadt a kemencés házikónál felállított büfében. A patak menti lőpályán pedig értő kezű íjászmesterek várták azon érdeklődőket, akik a honfoglaló magyarok idejében még alapvető fegyvernek számító íjakat szerették volna kipróbálni. A felállított sátraknál az egészségmegőrzésben fontos szereppel bíró magyar ganodermás {biogomba} termékeket lehetett megvásárolni, máshol pedig termelői mézeket, míg bent a turistaházban egészségmegelőzési pont (állapotfelmérés, tanácsadás) állt az érdeklődők rendelkezésére, Szendrő településről érkező partnereink által szervezve. Ugyancsak az udvaron színvonalas, illusztrált, gyógynövényekről szóló előadást hallgathattak a vendégek.

Az udvari forgatag

Aki belefáradt a vásári sokadalomba, levezetésként nekivághatott a hegy meredélyének Szádvár felé. Annak udvarán ingyenes vezetéssel megismerhette a középkori erődítmény régmúltját, kik éltek falai között, hogyan zajlottak a hétköznapok elődeinknek.

Hétfőn ismét a munka került előtérbe, folytattuk a vármentést. Segítségünkre siettek a Győri Vasutas Természetjáró Egyesület tagjai, akik nem sajnálták egy délelőttjüket rááldozni a műemlék megóvására. Mind a sarjazásban, mind a romos falakból kiesett kövek összegyűjtésében lelkesen dolgoztak. Nagyon szépen köszönjük a fáradozásukat!

A természetjáró vármentők

Késő délelőtt érkezett fel a Budavári Nonprofit Kft. küldöttsége, akik Kelemen Bálint építész és Gál Viktor régész, valamint Kovács Lajos, Nagy Gábor az SZBK elnöke és elnökségi tagja társaságában végigjárták a nagy területű műemléket. Céljukat az volt, hogy megismerjék a jelenlegi állapotát, amiből kiindulva majd a Nemzeti Várprogramban valósulnak meg további fejlesztések.

Szívből remélem, hogy a következőkben ennek eredményeiről tudok majd beszámolni!

Szöveg: Szatmári Tamás
fotók: Vígvári Tamás, Király Béla, Halmai Margó
Szerk: SzBk



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.