Menj, menj az úton tovább!

Egészen váratlan szakmák és hobbik vonzzák Szádvárunk felé az embereket. Ennek egyik jó példája a sokak által karakohid avagy karakoként ismert nicknév mögött rejlő 4 gyermekes családapa, akinek így  – és a vasútmodellezés mellett – is maradt ereje, energiája számos rendezvényünk alapemberévé válni. Következzék Molnár Tamás!

Az alapítótag vármentő

1. Kérlek, mesélj magadról, mit csinálsz, mikor épp nem Szádvár megmentésén dolgozol?

Budapest mellett élek egy kisvárosban, bár az életem Borsod megyéből indult. A végzettségem vasúti közlekedésmérnök, ebben a szakmában is dolgozom, immár 19. éve. Családos ember vagyok, feleségemmel négy gyermeket nevelünk.

Szabadidőmben a családi ház körül teszek-veszek, kirándulok, biciklizek, illetve vasútmodellezek. A kirándulásaimat elsősorban úgy szervezem meg, hogy valamely, lehetőleg korábban még nem látogatott várat nézzek meg, de gyakran túrázom csak úgy vasutak bejárása céljából is.

A terepasztal

A családi házban terepasztalt építek, melynek témája hegyvidéki jellegű és természetesen nem hiányozhat róla egy vár sem.

Szép munka!

2. Meséld el, mikor és hogyan kerültél először kapcsolatba Szádvárral?

Már gyermekkoromban tetszettek a várak, élveztem, ha a családi kirándulások során eljutottunk egy várba.

Szádvárral először a Várak, várkastélyok, várhelyek Magyarországon című könyvben találkoztam. Akkor megpróbáltam elképzelni, micsoda nagy vár lehetett, hiszen olvastam külső-, középső és belső várrészről. Aztán 1993-ban egy Aggteleki-karszton átvezető túra (Putnok-Bódvaszilas gyalogtúra) alkalmával jutottam el ide. Sajnos a várat sűrű bozót borította, sok mindent nem lehetett látni, de igyekeztem felfedezni. Élmény volt az egykori “csiga” helyén lemenni  a hatalmas hátizsákokkal, de túléltük.

Később, amikor Nagyon Várbarátot megismertem egy internetes fórumon, együtt is eljöttünk. Ekkor 2005-öt írtak. A vár állapota változatlan volt. Sűrű bozót, a falak alig látszottak, a fiam fakardjával kellett utat vágni a hátsó várrészben a sűrű csalánosban, hogy eljussunk a vár nyugati végébe.

Később ugyanezen a fórumon kezdett összejönni egy kisebb társaság, aki elhatározta, hogy egy olyan várral szeretne foglalkozni, amivel korábban nem törődtek. Ez 2006 folyamán történt.

Több vár is szóba került, míg végül Szádvár lett a kijelölt cél. Itt határoztuk el, hogy teszünk a vár érdekében, így jött létre az első Vármentő nap, 2006 októberében. Természetesen ott voltam. Nagyon élvezetes volt találkozni azokkal az emberekkel, akiket eddig csak az intenetes fórumon, arc nélkül ismertem.

Bozótirtás, ismerkedés

3. Mikor döntöttél úgy, hogy egyesületi tag leszel?

A Szádvárért Baráti Kört együtt alapítottuk meg, így nem volt kérdés, hogy tag leszek.

4. Tagjaink döntő többsége az ország más tájain él, mégis, időről időre ellátogatnak ide, hogy részt vegyenek a vármentéseken. Téged mi motivál arra, hogy szabadidődet ne pihenéssel töltsd, hanem útra kelj, sarjazz, lapátolj és követ hordj velünk?

Szabadidőmet, mint fent említettem szeretem a szabadban kirándulással, várnézéssel tölteni. Itt mindkettőt megkapom, sőt része lehetek a várnak, a vár megmaradásának is. A szabad levegőn, jó társaságban eltöltött munka ellazít, feltölt.

5. Az egyesület fennállása alatt számos vármentő rendezvény került megrendezésre, valamint jelentős eredményeket értünk el a vár megmentése terén. Te melyik eredményünkre vagy a legbüszkébb, melyik rendezvényünk a legemlékezetesebb?

Az egyesület megalapításával kezdetét vette az évente kétszer megrendezésre kerülő Vármentő napok rendezvény, illetve pár évvel később a Vármentő hét rendezvény is. Ez utóbbi nem csak a vár gondozásával foglalkozó esemény, itt a vár múltját kutatjuk régész segítségével. Újabb és újabb érdekességeket tudunk meg a várunk múltjáról.

Emellett több díjat is kaptunk már. 2014-ben a Castrum Bene Egyesület is nálunk tartotta gyűlését, mely jelzi a szakma elismertségét is.Talán ez utóbbi az egyik legemlékezetesebb esemény, hiszen maga a szakma jött el a várba.

Díjak

6. Szerinted mik azok a kihívások, melyekkel az egyesület szembe kell, hogy nézzen a jövőben? Hogy képzeled a Szádvárért Baráti Kör következő 10 évét?

Ezt most elég nehéz megmondani. Mindenképp kihívás, hogy az Egyesület tudja folytatni a megkezdett munkát. Növelni kell az ismertségét, aktív tagságát. A következő 10 évben rengeteg megoldandó feladat van. Számomra fontos lenne, hogy legyen végre egy olyan zárható helyiség a várban, melyben a szerszámainkat el tudjuk helyezni, hogy ne kelljen mindig a hegyre felhordani. Számos felvidéki várban jártunk már az egyesületi barátaimmal és mindenhol van ilyen. Mindezek mellett a várunk bekerült a Nemzeti Várprogramba. Jelenleg még nem tudjuk, ez mit jelenhet számunkra, de, hogy ez megtörtént, úgy gondolom az Egyesület eredményeit is elismeri.

A hatalmas vár – fotó: Keserű László, Magyar Várarchívum Alapítvány

Nyilván a hatalmas vár miatt a következő 10 évben nem érünk a feladat végére, de erről majd akkor beszéljünk.

7. Ha elhelyeznénk egy időkapszulát Szádváron, amelyet 2050-ben nyitnánk ki, mit helyeznél el benne? Lenne esetleg olyan gondolat, amit megosztanál a következő generációkkal?

Az időkapszulába fényképet raknék a kezdetekről, amikor még bozótos volt a vár, illetve az Egyesületről a kezdeti időből.

Idézetként ennyit: “Menj az úton, menj tovább…”

szerk: SzbK


 


Hozzászólások
Menj, menj az úton tovább! — 1 hozzászólás
  1. Karakó rám számíthatsz a Szádvárra felvezető úton jövőre is! — Üdvözöl a Tamások közül a Nagyon Várbarát

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.