A beteljesült kívánság

Ezúttal  a 10 év Szádváron – A mi Szádvárunk sorozat keretében egyesületünk legkreatívabb tagja – aki az üvegfestéstől a hímzésen át a verselésig számos művészeti ágban mutatta meg egyesületünk érdekében is sokoldalú tehetségét (nem is beszélve egyedülálló archívumáról, melyben minden fellelhető szádvári anyag évtizedekre visszamenően megtalálható) – mutatkozik be és vall arról, mit jelent neki Szádvár. Fogadjátok szeretettel Miliczkiné Kenéz Andrea gondolatait!

IMG_3198

Családi kiránduláson jártam először a várban

 

1. Kérlek, mesélj magadról, mit csinálsz, mikor épp nem Szádvár megmentésén dolgozol?

Miliczkiné Kenéz Andreának hívnak. Egy borsodi kis faluban, Szuhogyon nőttem fel. Két gyermek édesanyja vagyok, s jelenleg Miskolcon élem hétköznapjaimat kis családommal. A miskolci Baross Gábor Közlekedési és Postaforgalmi Iskolában érettségiztem, postaforgalom szakon s azóta is a szakmámban dolgozom, a Magyar Posta és Takarék Security Biztonsági és Logisztikai Zrt-nél, mint pénzfeldolgozó.

2. Meséld el, mikor és hogyan kerültél először kapcsolatba Szádvárral?

Huszonhét évvel ezelőtt Szögligetre mentem férjhez. Családi kirándulás alkalmával jártam először a várban. Illetve falakat nemigen láttam a sűrű bozóttól, csak találgatni lehetett, hogy hol, merre lehetnek a különböző helyiségek. Sajnálattal láttam, hogy milyen pusztítást végzett a természet s az évszázadok. Akkor fogalmazódtak meg bennem a kérdések, hogy vajon egyszer még láthatóak lesznek-e a vár egyes részei vagy végleg elvesznek az áthatolhatatlan növényzetben? Ugyan lehetnek-e még tárgyak valahol megbújva, amik csak arra várnak, hogy valaki leszedje róluk az évszázadok alatt rájuk rakódott földet? Jön-e valaki, aki megmenti ezt a “kincset”, aki kinyitja ezt az elrejtett ékszerdobozt?

3. Mikor döntöttél úgy, hogy egyesületi tag leszel?

2006 őszén hallottam arról, hogy Szögligetre várbarátok érkeztek, és kitisztították a várat. Végre valami megmozdult – gondoltam magamban, s örültem, hogy jött egy csapat, aki Szádvár megmentésén munkálkodik. 2007-ben már jómagam is részt vettem az első nagyobb Vármentő hétvégén. Jó hangulatú dolgos napok voltak, s szembetűnő volt a változás Szádvár hegyén. Ezután már nem volt kérdés számomra a tagság. Tudtam, hogy ott a helyem köztük. Tenni szerettem volna én is valamit a vár megmentéséért. Kértem a tagfelvételemet, és 2008 tavaszától hivatalosan is a Szádvárért Baráti Kör tagja vagyok. 🙂


A régész csapat, 2011

4. Tagjaink döntő többsége az ország más tájain él, mégis, időről időre ellátogatnak ide, hogy részt vegyenek a vármentéseken. Téged mi motivál arra, hogy szabadidődet ne pihenéssel töltsd, hanem útra kelj, sarjazz, lapátolj és követ hordj velünk?

Számomra a vármentés kellemes kikapcsolódás a dolgos hétköznapok után. Mindig jó érzés tenni valamit a várért, s látni a munkánk eredményét. Mivel olyan szerencsés vagyok, hogy félig-meddig Szögligeten is élek, így gyakrabban láthatom Szádvár romos falait, mint azok a tagtársaim, akik az ország más pontjáról érkeznek. Haszontalannak érezném magam, ha csak ülnék karba tett kézzel és várnám, hogy mások tegyék meg azt, amit én is megtehetnék. Bármilyen munka adódik, sarjazás, lapátolás, azt szívesen végzem, mert munka után elmondhatom:”Tettem valamit Szádvárért”.


Bármilyen munkát szívesen végzek Szádvárért

5. Az egyesület fennállása alatt számos vármentő rendezvény került megrendezésre, valamint jelentős eredményeket értünk el a vár megmentése terén. Te melyik eredményünkre vagy a legbüszkébb, melyik rendezvényünk a legemlékezetesebb?

Szádvár megmentésével már teljesült egy álmom, s büszke vagyok, hogy munkámmal ezt én is segíthettem. A másik nagy kívánságom akkor teljesült, mikor 2011. nyarán először régészkedhettem Szádvárban, a miskolci Herman Ottó Múzeum felügyeletével. Sok-sok kerámia, cseréptöredék és minden féle szögek kerültek elő a földből, de a legnagyobb öröm az volt, amikor a harmadik nap a négy előkerült pénzérméből hármat én találtam. Következő évben ismét pénzérme és egy dobókocka volt nagy lelet. Társaim is eredményesen kutattak, s találtak is szép számmal kincseket. Gyűrű, pecsétnyomó, ágyúgolyó, eltűnt falszakaszok, kemence, kiskancsó s sorolhatnám a megannyi tárgyat, ami felszínre került. Restaurálás után nagy örömömre 2013 februárjában a miskolci Herman Ottó Múzeumba kiállításra kerültek Szádvár “kincsei”. Alig pár héttel a miskolci kiállítás után márciusban, pár napon át a szögligeti Kultúrházban is láthatóak voltak a leletek. Ezzel valóra vált egy 20 évvel ezelőtti álom.
Megmenteni a várat! Megtalálni a kincseket! Kiállításon látni a leleteket!

kincsek

A leletek, Szádvár “kincsei”

A munka és annak eredménye

A munka és annak eredménye

Ezzel ezt a kérdést le is zárhatnám, de kaptam egy bónusz ajándékot is 🙂

2014 májusában Szögligeten került megrendezésre a Castrum Bene egyesület gyűlése. Nemcsak Szádvár, de a falu életében is jelentős esemény volt ez, s büszke vagyok, hogy részt vehettem a szervezésben és a rendezésben, s megtudtunk felelni a feladatnak.

A Castrum Bene rendezvénye felejthetetlen emlék

A Castrum Bene rendezvénye felejthetetlen emlék

6. Szerinted mik azok a kihívások, melyekkel az egyesület szembe kell, hogy nézzen a jövőben?
Hogy képzeled a Szádvárért Baráti Kör következő 10 évét?

Nagyon sok kihívás van még, mi előttünk áll. Legnagyobb talán az IDŐ. Ezt két értelemben is vehetjük. Az időjárás nagyban befolyásolja a vár állapotát s néha a várbarátoknak is küzdeni kell a szeszélyes időjárással. Másik értelemben pedig kérdés, hogy mire lesz időnk a vármentések során. Meddig tudjuk ezt csinálni és jönnek-e majd utódok, akik folytatják a munkánkat. Dolgos, szorgos éveket képzelek el s úgy gondolom, hogy jó csapatmunkával úgy tudjuk majd elgördíteni az akadályokat, mint az utunkba kerülő felesleges köveket Szádvárban.

7. Ha elhelyeznénk egy időkapszulát Szádváron, amelyet 2050-ben nyitnánk ki, mit helyeznél el benne? Lenne esetleg olyan gondolat, amit megosztanál a következő generációkkal?

Az időkapszulában elhelyeznék egy csapatfotót az SzBK tagokról s ezt a kis versikét mellékelném mellé:

Túl a Ménes- völgyén, fenn egy magas hegyen, épült egy nagy erőd, Szádvár lett a neve.
Dicső éveiben a Bódva–völgyét védte, hogy ne kerüljön az az ellenség kezére.
Teltek-múltak a viharos századok, s a vár állapota egyre jobban romlott.
2006-ban jött egy lelkes csapat, s hogy megmentsék a várat bátran összefogtak.
Sarjaztak, gazoltak, serényen dolgoztak, óvták a falakat, kincseket találtak!
Utazó ki erre jársz, becsüld ezt a várat, s ha segítségre szorul, mentsd meg a hazának!!!

(2016. – Miliczkiné Kenéz Andrea)



Hozzászólások
A beteljesült kívánság — 1 hozzászólás
  1. Kedves “kincskereső” Andrea! Egy hét múlva ilyenkor már folytatjuk közös álmunkat, Szádvár kutatását, régmúltjának titkairól a törmelék elbontását. Nehéz, kemény munka lesz, de ha nyakig porosan, fülig izzadtan magasba emelünk egy-egy fellelt sok évszázados tárgyi emléket, boldogan fogunk nagyot kiáltani. Ebben segítő társad most is: Nagyon Várbarát Tamás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.