10 év Szádváron

Kenéz Andrea sorozata, 7. rész

szadvar10_vilag

Civil katalizátorok: Rád is vár Szádvár

DrIngatlan, 2008. november 22.

MX-2300N_1_kis_2_7

MX-2300N_2_kis_2_7

Három vármegyére nyíltak egykoron a hegytetőn álló Szádvár ablakai. A középkori magyar várak jelentős részéhez hasonlóan ezt is felrobbantották a Habsburgok, a romokat pedig idővel benőtte az erdő. A feledés homályából és nem utolsó sorban a dzsungelből egy civil szervezet ásta ki.

„A romok közt baglyok huhognak, kígyó csúszik… Kincset gyanítanak ott a kapzsiak, kísértetet éjjel a pásztorfiúk” — mutatta be a romokat Mikszáth Kálmán a Magyarország lovagvárai című opusában, ahol olyan híres erősségek társaságában szerepel Szádvár, mint a közeli Krasznahorka, Sárospatak, vagy a délerdélyi Fogaras… „A társaságból néhányan már jártak korábban itt. Gyönyörű környezetben fekszik a rom. Szeretjük a nagy feladatokat, ezért választottuk Szádvárt”— mondta mosolyogva Tomatás Tímea gyömrői gyógypedagógus, a 2006-ban alapított Szádvárért Baráti Kör vezetője. „Műemlék kedvelő társaság vagyunk. Főleg külföldön láttunk jó példákat arra, hogy civilek hogyan menthetnek meg egy-egy emlékhelyet az enyészettől. Internetes fórumon szerveződtünk, s a hosszú (1-2. fénykép: Szádvár 2005-ben és 2008-ban) hétvégén már az ötödik tábort tartottuk Szádváron. Most kicsit kevesebben voltunk, mint korábban, de így is összejöttünk vagy negyvenen, hogy megtisztítsuk a romokat a mindent benövő növényzettől. A munkát tavasszal folytatjuk” — előlegezte meg a szervezet vezetője. Ősszel egyébként, ahogy mondta, „szintentartó” munkát végeztek, vagyis elsősorban a friss hajtásokat vágták le, hogy megakadályozzák az erdő újbóli térhódítását. A romok kiszabadítása keményebb munka volt. Az egyik korábbi tábor keretében pedig a várrom szétgurult köveit gyűjtötték, tisztították meg — a műemlékesek pedig próbafalazást végeztek.

A civilek nem hiszik azt, hogy meg tudják váltani a világot — inkább katalizátornak tekintik magukat. Kezdetektől jó kapcsolatra törekednek a különböző hatóságokkal, amiből jó magyar szokás szerint a nemzeti parktól a műemlék védelemig természetesen van bőségesen. Szabadidejéből, hobbiból csinálják az egyesület tagjai a vármentést. Ehhez nem csak lelkesedésre, szabadidőre, hanem mint Tímea megjegyezte, megértő családra is szükség van…

Az önkéntesek azon dolgoznak, hogy a turisták biztonságban érezzék magukat, szép látvány fogadja őket Szádváron, a hatóságokat pedig a restaurálásra ösztönzik. A török idők előtti korszak egyik legnagyobb, s leginkább elfeledett váráról van szó, pedig történtek itt fontos dolgok. „II. Rákóczi Ferenc alatt Patócsy Zsófia védte hősiesen, mint egy másik Zrínyi Ilona” — írta Mikszáth. Úgy látszik, ezek szerint Szádvár nem csak manapság vonzza a nőket (is)…(3. fénykép: Az önkéntések munkában)

Cs.L.
Szerk: SzBK



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.