„Megcselekedtük, mit megkövetelt a haza”

NagyonVárbarát – alias Vártamás – nevével alighanem minden hazai várak iránt érdeklődő találkozott már. Egyesületünknek kezdetektől töretlenül lelkes, hasznos tagja. Lássuk ki is ő, és milyen az ő Szádvára!

1_7

1. Kérlek, mesélj magadról, mit csinálsz, mikor épp nem Szádvár megmentésén dolgozol?

A nevem Szatmári Tamás. Jászberény városában születtem, itt is élek. Műszaki végzettségem van, középiskolában érettségiztem. Aztán az élet viharai úgy hozták, hogy többféle szakmában kellett megállni a helyemet, keresni a mindennapi betevő kenyeret. Így megemlíthetem a TV-gyártástól kezdve a molnár, a nyomdász, a tésztakészítői vagy éppen a raktárosi munkaköröket. Jelenleg egy jászberényi fémipari cégnél, mint raktáros dolgozom.

2. Mikor és hogyan kerültél először kapcsolatba Szádvárral?

A Szádvárral kapcsolatban kerülésem „előjátékához” tartozik, hogy Kovács Lajos barátom 2005-ben felhívta a figyelmemet az Interneten található Index-Fórum „Várak-várromok” nevű topikjára. Az oda író emberek közös témakörét jelentette a középkori várak iránti vonzalom. Ebben a fórumban vetődőtt fel 2006 őszén, hogy közösen, tevőlegesen fogjunk össze és tegyünk a bozótban megbújó, törmelékben rejtőző Szádvár romjainak megmentéséért. Természetesen azonnal éreztem, hogy ott a helyem!

3. Mikor döntöttél úgy, hogy egyesületi tag leszel?

A Szádvárért Baráti Kör megalakításának ötlete a vadregényes helyszínre érkező érdeklődők között, Szögliget községében már 2006 októberében felvetődött. Hiszen egy önkéntes civil szervezet hivatalos egyesületté való alakulása egy lépcsőfokkal magasabb rangot jelent, több lehetőséget és persze egyúttal felelősséget is tartalmaz. Az ilyenkor elengedhetetlen hivatalos adminisztratív ügyintézés után a Szádvárért Baráti Kör 2007 tavaszán jött létre, amelynek azonnal „alapító atyájává” váltam. Mint teljes jogú tag, magamra nézve elfogadtam a tagsági díj fizetés és a rendszeres munkavégzés követelményét.

1 ossze

Azonnal tudtam, hogy ott a helyem

4. Tagjaink döntő többsége az ország más tájain él, mégis időről-időre ellátogatnak ide, hogy részt vegyenek a vármentéseken. Téged mi motivál arra, hogy szabadidődet ne pihenéssel töltsd, hanem útra kelj, sarjazz, lapátolj és követ hordj velünk?

A história iránti olthatatlan szenvedély már gyermekkoromban megfogott, amikor Édesapám az első történelmi témájú könyvet nekem ajándékozta. Jól emlékszem a címére: „A török Magyarországon”. Ma is kegyelettel őrzöm. Gyermekfejjel belelapozva régi metszetekre csodálkozhattam rá, ahol magyar vitézek csatáztak a hódító törökökkel. Minden rajzolaton ott emelkedtek a várak, amelyekre bömbölő ágyúk szórták a vasgolyóbisokat. Akkor még nem is sejtettem, hogy évtizedek múltán én is találok egy ilyen lövedéket. Persze nem elégedtem meg a szobám melegében olvasgatni a várakról, amint tehettem, felkerekedtem a sok vihart látott ódon kőfalak helyszínen való tanulmányozására. Előbb családi körben, így jutottam el életem első várához, Sirokhoz. Majd egyedül, hátizsákos, vadkempingezős turistaként jártam a hegyeket, völgyeket, hatalmas erdőségeket. Aztán fokozatosan kialakult egy baráti társaság körülöttem, akikkel már régóta közösen fedezzük fel a régmúlt idők komor épületeit. De amikor egy-egy várromban nézelődtem, fotóztam, mindig bosszantott, hogy a mindent elborító bozóttól, csalántól semmit sem lehet igazán látni, a rogyadozó várfalak árnyékában pedig életveszélyes járni. Hej! – sóhajtottam ilyenkor –, milyen jó lenne tenni a várak megóvásáért! Mindezen vágyaimat Szádvár megmentése érdekében valóra válthatom. Hiszen a Vármentő Napok alkalmával, saját szabadidőmben és a legtöbbször saját költségemen hasonló gondolkodású társaimmal együtt végezhetem műemlékvédő tevékenységemet.

10_7

“Akkor még nem is sejtettem…”

5. Az egyesület fennállása alatt számos vármentő rendezvényünk volt és jelentős eredményeket értünk el a vár megmentése terén. Te melyik eredményünkre vagy a legbüszkébb, melyik rendezvényünk a legemlékezetesebb?

Mindenképpen alapvető fontosságúnak tartom, hogy immár 10 esztendő óta sikerült a Szádvárért Baráti Kör zászlaját a magasban tartanunk. Bár a tagságban jelentős mozgások tapasztalhatók, de a leköszönő régiek mellett mindig jönnek új emberek is, új bizakodással és hittel felvértezve. Jómagam a szádvári vármentések hosszú sorában a régészeti feltárások beindulását jelölném ki, mint gyermekkori álmom beteljesülését. Ugyanis régész szerettem volna lenni, de aztán az élet más területre sodort el. De a romos kőfalak állagmegóvásában elért eredményekre is nagyon büszke vagyok. Tehát a tavaszi és őszi Vármentő Napok, valamint az augusztusi Vármentő Hetet mindenképpen tovább kell folytatnunk.

page2

Falkorona-védelem és régészet – régész szerettem volna lenni

6. Szerinted milyen kihívásokkal kell egyesületünknek szembe néznie a jövőben? Hogy képzeled a Szádvárért Baráti Kör következő 10 évét?

Nagy kihívásnak tartom, hogy fenntartsuk a Szádvárért Baráti Kör tagságának folytonosságát, a nagyarányú lemorzsolódás megakadályozását. Ennek a „kemény magnak” kell vonzania magához az időnként megjelenő önkénteseket, felszítani bennük a lelkesedés lángját. Hiszen sok természetjáró érezheti úgy, hogy a felkeresett várromok többet érdemelnek, minthogy sűrű bozótban láthatatlanul pusztuljanak sok évszázad óta. Hát nálunk, Szádvárban már 10 esztendeje nincs így, mi nem siránkozunk, hanem összefogva teszünk érte. Hogy mi lesz 10 év múlva? Szerintem még nem érünk a szádvári vármentés végére, akkor is lesznek bőven megóvandó várfalak és megkutatandó területek az egykori Bebek-várban. Őszintén szólva, azt szeretném, hogy nekem életem végéig adjon valami felfedeznivaló újdonságot, történelmi rejtély megoldását a hegyi sasfészek.

7. Ha elhelyeznénk egy időkapszulát Szádváron, amelyet 2050-ben nyitnánk ki, mit helyeznél el benne? Lenne esetleg olyan gondolat, amit megosztanál a következő generációkkal?

Hogy mit írnék az időkapszulába? Jobb és tömörebb sorok nem jutnak eszembe, mit amit egykoron papírra vetettek: „Megcselekedtük, mit megkövetelt a haza”. Vagyis mi, a Szádvárért Baráti Kör tagjai összefogva időt, pénzt és energiát nem sajnálva megóvtuk hazánk egy történelmi emlékhelyét. Utódainknak azt kívánom, hogy ők is így cselekedjenek, hiszen bőven akad még gazdátlan várromunk szerte az országban. Nem ismerek a szabadidő hasznos eltöltésére ennél pompásabb szórakozást!



Hozzászólások
„Megcselekedtük, mit megkövetelt a haza” — 2 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.