10 év Szádváron

Kenéz Andrea sorozata, 2. rész

szadvar10_vilag

Juhász Árpád: Szádvár falainál

Természet Világa Magazin, 1969.

1969_1oldalkis (FILEminimizer)

1969_2oldalkis (FILEminimizer)

Szádvár falainál
(első kép) A Ménes-patak kanyargó szalagja Szádvár előtt

Nézz alá egyszer Szádvár sziklafalairól és örökre szívedbe zárod e tájat. Alattad a Ménes-patak kanyarog. Kék szalagja szinte befonja a rétet s igyekszik a Bódva felé. Arra kitárul a völgy. Két oldalán kékes-szürke hegyek sorakoznak, amelyek útjait ritkán tapossa turista. A Cserehát és a Rudabányai-hegység ölelkezik itt össze. Közelebb kelet felé magános hegy, óriási sebhellyel: az Ostromos. A sebhely — egy mészkőbánya — évről évre nő az oldalán, emészti a magányos mészkő-hegyóriást. Valamikor vasércet is bányásztak itt, ma csak a mészkövet fejtik mennydörgésszerű robajjal a különben nagyon csendes tájon. Az Aggtelek felé igyekvő kiránduló nem is sejti, hogy az Ostromos ritka növény lelőhelye: hűvös északi oldalán a Kárpátok növénye talált menedéket: a Lumnitzer-szegfű, mely hazánkban ezenkívül csak a Bélkő sziklái között található.

A Bódva holtágai felett ültetett fenyves szegélyezi a hegyoldalt. Ott bújik meg Bódvarákó. Az egykori kastélykert, erősen megtépázva ugyan, számos ritka fával vet árnyékot a Bódva malomárkára. Kis tó fénylik a hatalmas, idegen tájon honos fák között. Az egyik lombhullató fenyő India üzenetét hozza, amott mocsári cédrus tükröződik a tó vizében, a hegy napos oldalán pedig gesztenyeliget díszlik. Itt tanyázott valamikor Thököly Imre kurucaival. Az ősi múltú, Árpád-kori községet a török világ eltörölte a föld színéről, s csak az 1700-as években merészkedtek erre a tájra ma már elmagyarosodott szlovákok.

Induljunk hát csendes felfedező útra. Aggtelek, Jósvafő nem esik messze innen, mégis ismeretlen a táj ezer szépsége a turisták előtt. Szádvár falai, amelyek közt állunk, 500 éves múltról beszélnek. Meredek sziklákra a 15. században építették a várat. A híres Bebek családé volt a vár, míg hintapolitikájuk miatt I. Ferdinánd el nem vette tőlük és oda nem adományozta Wyngarthi Horváth Gáspár kamaramesternek. Ez a vár asszonyi hősiességről is regél. Patócsy Zsófia férjének, Bebek Györgynek távollétében visszavert minden támadást. A Schwendi Lázár vezette császári ármádia bizony a kiéheztetéshez folyamodott, csak így tudta megkaparintani az erősséget.

Szádvár egykori fényes falai közt nevelkedett Bornemissza Anna, aki később Apafi Mihálynak lett a felesége. Erdély akkor még aranykorát élte, és a részeges férj helyett bizony a fejedelemasszony kormányozta az országot. A vár már Thököly idejében tönkrement, de végső pusztulását Schultz generális császári csapatai okozták. Ma csak itt-ott merednek az égnek fehér falai a sűrű, vad bozót közül.

(második kép) Töbör a karsztvidéken
(harmadik kép) Szádvár előtt
(negyedik kép) Szádvár romjai között. Kilátás a Bódva-völgyre

Ha az Alsóhegy karsztos sziklavilágában észak felé indulunk, a Bódva-völgy festői pontján csakhamar Tornanádaskára érkezünk. A süket-némák intézete a Hadik család építtette szép barokk kastélyban kapott otthont. Óriási parkjában mammutfenyő, kaliforniai cédrus, kanadai fenyő. fehérfenyő, cirbolyafenyö, óriás tuja, koreai tuja, tiszafafélék egész csoportja fogadja a belépőt. Távoli tájak hangulatát varázsolták ide, az északi határunk közelébe.

Menjünk tovább a hegyek felé, át a Bódván, neki a Cserehát ritkán járt erdőinek. Szép időben fenséges innen a kilátás. Észak felé a Magas-Tátra havas csúcsai sehol az országban nem csillognak olyan szépen, mint az Abaújlak feletti kilátóról. Erdőit sajnos a múlt század nagy-arányú fakitermelése alaposan megritkította. De ma is százával találunk intim erdőrészletekre, csillogó vizű patakokra, megkapó erdei tisztásokra. Itt bújik meg a Vörös Klastrom, az ország egyik legromantikusabb műemléke. Fák sűrűjében bukkanunk a pálos szerzetesek egykori otthonára. A romjaiban is megkapó szépségű falak között évszázados bükkfák nőnek. Ágaikat a gótikus ablak mérművein nyújtják a nap felé és lombjukat védőn borítják a tetőtlen falak fölé.

Martonyi felé gyümölcsfákkal beszórt kultúrtájjá szelídül az erdő, s a falu szélén elhagyott vasércbányák gödrei sorakoznak. Most újra fellendült itt az élet, s a régi martonyi bányák a rudabányaiakkal együtt adnak vasércet az országnak. A kis patak, mely Martonyiból indul útnak a Bódva felé, egy másikkal egyesülve Szalonna előtt tengerré duzzad. Emberkéz varázsolt itt új színt a tájba.

(ötödik kép) A Telekes-völgy sziklaszurdoka

A rakacai gátat azért emelték, hogy a borsodi iparvidék vízellátását javítsa, egyúttal azonban a vízi sportok, a fürdés és a vízparti táborozás lehetőségeit is megteremtették a mesterséges tóval.

Ide látszanak Szalonna község kéményein a gólyafészkek, ősi, 800 éves temploma a legszebb ezen a tájon. Egykorú freskók díszítik falait. Mellette ódon fa harangláb. A község szélén mészkőbánya.

Rudabánya csak egy iramodás ide. Bányász-autóbuszjáratokkal egyhamar odajuthatunk. A régi dicső napok emlékét őrzi a műemlék templom. Rudabánya valamikor nagy hírű hely volt. Már Nagy Lajos városi rangra emelte. 1487-ben a felső-magyarországi bányavárosok kassai gyűlésén Rudabánya a harmadik helyet foglalta el. Hosszú szünet után 1880-ban kezdődött meg újra a rendszeres külszíni vasércbányászata. Ma már elsősorban mélyműveléssel fejtik az ércet. Rudabánya jellegzetes bányásztelepülés. Ha végigsétálunk utcáin, a modern élet lüktetése mellett mindvégig kísért a régi idők hangulata is. Itt egy szobor állít emléket Gvadányi Józsefnek, a Peleskei nótárius szerzőjének, aki Rudabánya szülötte volt. A gótikus református templomban középkori faragványokra akadunk. Az egyik sírfedőlap Perényi Istvánra, Zsigmond király asztalnokára emlékeztet. Rajta a híres Sárkányrend címere. A csorbakői vár lerombolása után ide szállították ezt a fedőlapot.

Elhagyott külszíni fejtések mentén vezet az út Telekesre. A bővizű patak a Bódva felé tart, közben vad sziklaszurdokba kényszerül. A rudabányai hegység legvadregényesebb tája ez. Ritkán járt ösvény kanyarog a völgyben, sokszor kőről-kőre kell lépni a fodrozó, kavargó víz felett. A sziklák világából derűs, tágas rétre fut ki az út. Perkupa alatt torkollunk azután a Bódva-völgyi műútba. Ódon malom áll a folyóparton. A háttérben pedig a mai kor képviselőjeként magaslik a perkupai gipszbánya aknája, amely a mélyben lapuló ásványi kincset szállítja a felszínre.

(hatodik kép) A Rakacai gát

Juhász Árpád geológus

Szerkesztette: SzBK



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.