Schwendi Lázár élete

Szatmári Tamás: Egy zsoldosvezér élettörténete a XVI. századból

A január hónap Szádvár históriájában mindörökké az 1567-es nagy ostromhoz fog kötődni, hiszen a várbirtokot kisebb megszakításokkal már évszázadok óta birtokló Bebek főnemesi családtól ekkor vették el véglegesen egy ostrommal. Tavaly ilyenkor a várvédők élén álló Bebek Györgyné, született Patóchy Zsófia úrnőről regéltem – ebben a bejegyzésben –, most illőnek tartom bemutatni az ellentábornak parancsoló embert is.
Ő Lazarus Freiherr von Schwendi. Mivel szeretjük magyarosítani a nehezen kiejthető idegen neveket, sokkal közismertebb Schwendi Lázár néven. Ezért a továbbiakban e névvel említem magam is.

Schwendi Lázár

Schwendi Lázár

Schwendi 1522-ben látta meg a napvilágot Ausztria Voralberg tartományában fekvő Mittelbiberach településén. Apja, Rutland von Schwendi, igazi nemesúr, nagybirtokkal, aki a Habsburg-uralkodók alatt vitéz katonaként szerzett dicsőséget. Eddig rendben is volna a családfa, de az anyai rész bizony kifogásolható. A gyermek ugyanis nem a törvényes feleségtől, hanem a nemesi famíliát kiszolgáló egyik cselédlánytól született. Apollónia Wenknek hívták azt a leányzót, aki feltehetően szépségével csavarta el a vitéz katona fejét.
A korszak hithű katolikus felfogásában a szerelemgyerek státusza szégyennek számított. Persze máshol is előfordultak ilyen esetek, gondoljunk csak Mátyás királyunk házasságon kívül született fiára, Corvin Jánosra. A vitéz generális jó apjának bizonyult balkézről való fiának, hiszen két esztendő múltán sikerült elérnie, hogy az uralkodó törvényesítse, így hivatalosan is az örökösének mondhatta a gyermeket. Ebből azt gondolom, hogy más fia nem lehetett a vitéz katonatisztnek,  és ezért lehetett eme sarja törvényesítése ilyen fontos számára.

A XVI. században egy teljes jogú nemességgel rendelkező fiúgyermeknek a katonai pálya jelentette a leggyorsabb, bár egyben legveszélyesebb karrier lehetőségét. Az Európa középső részét elfoglaló, óriásivá növekedett Habsburg-birodalom határait folyamatosan veszélyeztették a külső támadások, nagyon kellett a katona a megvédésükre.
Schwendi előbb a svájci Baselben, majd az akkor még a Német-Római Császársághoz tartozó Strassburgban élt hosszú esztendőkig. Egy 1546-ból származó adatból tudjuk, hogy V. Károly császár szolgálatába állt, akinek birodalmában a közkeletű szólás szerint „sohasem nyugodott le a Nap”.

Schwendi Lázár

Schwendi Lázár

A Német-Római Császárság területén a kiéleződött vallásháborúban már csapatok vezénylésével bízták meg, itt szerezte meg azokat tapasztalatokat, amelyek alapján a harcászati elvek átalakítását kezdeményezte. A középkori lovagi hadviselést a tűzfegyverek megjelenése a harcmezőkön alapvetően megváltoztatta. Az uralkodónak hűséggel tartozó és parancsára teljes páncélzatban, lóháton harcoló nemesek helyett a zsoldon felfogadott, részben már puskákkal felfegyverzett gyalogos katonák vették át a csatadöntő szerepet. A nagyméretű alakzatokban felsorakozott gyalogság több csatában bizonyította erejét a régi módon, lovasrohamokkal próbálkozó lovagokkal szemben. A puskagolyó átüti a legerősebb páncélt is – szűrhették le a korabeli hadvezérek a tapasztalatot, így a lovagi hadviselésnek végképpen leáldozott a harcmezőkön.

Zsoldosok toborzása (fent) Zsoldosvezér és harcosai - Landsknecht csapat (lent)

Zsoldosok toborzása (fent)
Zsoldosvezér és harcosai – Landsknecht csapat (lent)

Schwendi Lázár szépen haladt felfelé a társadalmi ranglétrán, 1552-ben lovaggá avatták Metz város ostroma idején. Ezzel elérte azt a nemesi címet, amivel már a Habsburg udvar felsőbb köreibe is bejuthatott. 1553-ban feleségül vette a nemesi származású Anna Böcklin von Böcklinsaut. Ebből a frigyből egy fiúgyermekről van tudomásunk (Hans Wilhelm +1609). Az 1556-os esztendőben Németalföldön harcolt a császári hatalmi pozíciók érdekében. Tudjuk, hogy már Habsburg I. Ferdinánd is tervbe vette, hogy a birodalom keleti határát fenyegető török és vele szövetséges erdélyi hadak ellen a Magyar Királyságba rendeli, de erre csak fiának, Miksának 1564-es trónra lépése után került sor.

Helyszínek Schwendi Lázár életében A lovaggá ütés

Helyszínek Schwendi Lázár életében
A lovaggá ütés

A következő esztendőben, mint felső-magyarországi főkapitány, Kassa város székhellyel vette át a terület feletti parancsnoki jogkört. Azonnal a tettek mezejére lépett, mert elindította az oszmán vazallus János Zsigmond elleni hadjáratát. Hadvezéri zsenialitására jellemzően figyelembe vette, hogy a Tokaj várát védelmező Tisza és Bodrog folyók a zord hidegben befagynak, így a jég hátán könnyebben megközelíthetőek. Februárban, tíznapi véres ostrom után, 7000 német zsoldosával sikerült elfoglalnia Tokaj várát, majd megszállta Szatmár, Erdőd és Nagybánya vidékét. Ez utóbbi a pénzverdéje miatt volt fontos a generálisnak. Szeptemberre azonban megfordult a katonai helyzet, mert az erdélyiek török segítséggel meghátrálásra kényszerítették Schwendit.

schwendi4_8

Kassa -a  Schwendi által elfoglalt várak (fenn), Magyarországi hadjáratai (lenn)

Az 1565-ös év kapcsán még egy momentumról kell említést tenni. Schwendi Lázár a tokaji győztes ostrom után a Hegyaljáról szőlővesszőket küldetett elzászi birtokaira, amelyek akkoriban a Habsburg-birodalomhoz tartoztak. Az ebben az időszakban telepített szőlőbirtokokból kinyert bort nevezték évszázadokig Tokay d’Alsace-nek, utalva eredeti származási helyükre. Hosszú pereskedés után tudta a magyar állam elérni a közrlmúltban, hogy a ma már Franciaországhoz tartozó szőlőültetvények nedűjét ne a védett magyar névvel forgalmazzák a francia borászok. Aki eljut nyugat-európai útja során az elzászi Colmar városába, annak főterén ott láthatja magasodni Schwendi generális szobrát. Kezében azonban nem kardot vagy más fegyvert tart, hanem szőlővenyigéket, amik Tokajra utalnak.

A szővenyigés hadvezés és az elzászi tokay

A szőlővenyigés hadvezér és az elzászi Tokay

1566 elején a generális emlékiratot küldött fel a bécsi Burgba Habsburg Miksa császár és királyhoz. Ebben leírta serege siralmas állapotát. Mind a zsoldosok hópénzének gyakori elmaradása, mind a fegyverzet hiányossága erősen visszavetették a sereg ütőképességét. De javaslata szerint a velük szövetséges magyar nemesek harci morálját is felszítaná, ha Őfelsége személyesen vezetné a hadat.

Pénzek Miksa idejéből - Zsoldfizetés (balra) Schwndi Lázár, a hadvezér (jobbra)

Pénzek Miksa idejéből – Zsoldfizetés (balra)
Schwendi Lázár, a hadvezér (jobbra)

A hatalmasra felduzzadt ármádia azonban a győri elsáncolt táborából ki sem mozdult, miközben I. Szulejmán török szultán vívta a Zrínyi Miklós által életre-halálra védett Szigetvárt. Ugyanekkor kisebb királyi csapatok visszafoglalták Veszprémet és Tatát, míg Schwendinek sikerült az ellenpárti Bebek György néhány várát elfoglalnia, úgymint Szendrőt, Krasznahorkát és Pelsőcöt valamint felmentenie az erdélyiek ostromolta Tokajt. Miután a Fényességes Padisah elhunyt a szigetvári ostrom során, a Habsburg-hadvezetés további ellentámadásra szánta el magát.

Ennek során támadta meg Schwendi Szádvárt 1567 januárjában. Télen lendült akcióba, bízva abban, hogy Bebek György a hideg időben nem hadakozó töröktől nem tud segítséget hozni. Így is történt. Schwendi Kassa városából megindult csapatai négynapi erős ágyúzással annyira meggyengítették a hegycsúcson emelkedő vár falait, hogy alkalmassá váltak gyalogsági rohamra. Ez azonban nem következett be, mert a védők rövid tárgyalás után, szabad elvonulás fejében, feladták a várat. ( Az ostromról részletesebben. )
Az ostrom során maga a királyi hadvezér is életveszélybe került. Mint Schwendi leírta, egy ködös reggelen felderítésre indult a vár felé, amikor egy hirtelen szellő elfújta a rejtekét adó ködfelhőt. Így meglátták a szádvári védők és lőttek rá. Az egyik puskagolyó még a csipkegallérját is megszaggatta, de sikerült egy vaskos diófa mögé menekülnie. Ha akkor a várbelieknek jobban sikerül célozniuk, most pontot tehetnék a generális élettörténetére. De nem így esett, Schwendi sikerrel foglalta el Szádvárt. A győztes hadvezér ezután keletre meneteltette hadát. Február 17-én kezdte meg Munkács viadalát, amit szintén néhány napi ostrom után bevett. Bár a diadalittas generális tervezte a közeli Huszt megszállását is, de egy közeledő erdélyi sereg hírére mégis inkább visszatért állomáshelyére, Kassa városába.

Schwendi Lázár

Schwendi Lázár

Schwendi nemcsak katonai, hanem gazdasági téren is jelentős eredményeket hozott, az ő javaslatára állították fel Kassa városában a Szepesi Kamarát. Ez a hivatal szervezte meg többek között a felvidéki királyi végvárrendszer minél hatékonyabb finanszírozását. 1568 februárjában megkötötték a drinápolyi békét, amelyben a Habsburg-uralkodó és II. Szelim török szultán képviselői a harcok beszüntetésére tettek ígéretet. Évi 30 ezer arany fejében Miksa császár és király megtarthatta a megszerzett területeket.
A békekötés révén Schwendi Lázár magyarországi hadi szereplése lezárult. Győztes hadvezérként megkapta jutalmát a bécsi Udvartól, mert Hohenlandsberg bárójává nevezték ki, hatalmas birtokok földesurává vált. Mint hadi tapasztalatokkal bőven rendelkező személynek, maga Miksa császár is gyakorta kikérte véleményét. Ebben az időszakban készülhetett az a metszet, amin a király mellett Schwendit és a korszak híres törökverő magyar végvári kapitányát, Thury Györgyöt ábrázolták.

Schwendi Lázár, Thury György és Habsburg Miksa király

Schwendi Lázár, Thury György és Habsburg Miksa király

1570-ben a speyeri birodalmi gyűlésen a rendek elfogadták a Schwendi harctéri tapasztalatai alapján összeállított Artikelbrief  – Hadi Regulák – című szabályzatgyűjteményt. Ebben nem csak a felfogadott zsoldosnak az uralkodó iránti hűséges katonai szolgálatát szabták meg, de a táborozás, vonulás idején betartandó magatartását is. A 74 cikkelyből álló szabályzatban eltiltották a császár zászlaja alá állt harcosokat az iszákosságtól, a szerencsejátékoktól, a zendüléstől, a lakosság kifosztásától, az istentiszteletek elmulasztásától, a verekedésektől, az engedély nélküli fegyverhasználattól, a kijelölt őrhely elhagyásától, az ellenséggel való cimborálástól. A vétkezőket igen súlyos büntetéssel fenyegették, hiszen a legtöbb esetben halállal lakolhattak tettükért. Érdemes megjegyezni, hogy az újkori zsoldosseregek szokásos tartozékának számító nők közül csak a törvényes feleségek haddal való vonulását engedélyezték. Összefoglalva: a vitéz generális szerette volna korszakának zsoldosnépét korszerű hadsereggé formálni, ami időszerű volt, mivel rengeteg panasz áradt fékezhetetlen, garázda viselkedésük miatt.

Elzász ma

Elzász ma

Amikor a generálisnak nem kellett a császári udvarban ügyeket intézni, akkor elsősorban az elzászi birtokán, Kientzheim városában lévő kastélyában élte mindennapjait. Első feleségének halála után elvette Eleonora von Zimmern grófnőt. Tudjuk, hogy Schwendi az 1576-os regensburgi birodalmi gyűlésen személyesen vett részt, drámai hatású beszédében a magyarországi török támadások súlyosságát részletezte. A következő esztendőben Bécs városában az ő javaslata alapján Habsburg Ernő főherceg elfogadta a végvárrendszer kiépítési tervezetét.

Schwendi Lázár kastélya Kientzheim városában

Schwendi Lázár kastélya Kientzheim városában

Schwendi életének fonalát a sors 1583. május 28-án vágta el, ekkor 61. évében járt. Kientzheim város plébániatemplomban temették el, márvány síremlékén lovagi páncélban ábrázolták. Fiát, Hans Wilhelmet 1609-ben ugyanitt helyezték örök nyugalomra.
Schwendi Lázár élettörténetén keresztül a XVI. század Európájának keresztmetszetét ismerhettük meg, hiszen mind a németföldi vallásháborúban, mind a magyarországi hadjáratokban jelentős katonai szerepet játszott a generális. A Habsburg-házhoz rendíthetetlen hűséggel ragaszkodó, a parancsokat maradéktalanul végrehajtó katona hadi sikerei révén igen magas rangot és megbecsülést ért el. Uralkodója megbízott benne, törvénytelen gyermekből gazdag földesúrrá vált, hadvezérként parancsolt sok ezernyi fegyveresnek, báróként pedig az alávetett népek lesték óhaját. Mindent sikerült neki elérnie élete során.
Hírnevét francia földön a colmari szobor, szálloda, köztér és borok dicsőítik.

Schwendi Lázár és fia síremléke (balra) Schwendi szobra Colmar főterén (jobbra)

Schwendi Lázár és fia síremléke (balra)
Schwendi szobra Colmar főterén (jobbra)

De nekünk magyaroknak mindörökké a szádvári ostromló marad.

Szöveg: Szatmári Tamás
szerk: SzBK



Hozzászólások
Schwendi Lázár élete — 12 hozzászólás
  1. Van egy levélkém Schwendi Lázár aláírásával. Úgy rémlik minta Huszt várával kapcsolatban írta volna, de a részletek miatt ha valakit érdekel /pláne ha a fordítást is vállalná/ megkereshetem! A Bebek család története is megérne egy “misét”, ha nem tévedek pénzhamisításba is keveredtek.

  2. Hamarosan beszállok a vitába, amelyből kiderülhet, hogy kinek van igaza!
    Szerintem Gábornak, de majd döntsétek el Ti!
    Készítek agy bő kivonatot egy történelmi anyagból.

  3. A cikk egészen korrekt és a szerző tudta, hogy miközben ez egy lokálpatrióta társaság oldala, egy történelmi szereplőt, akinek élete Elzásztól Erdélyig terjedő térben zajlott, nem lehet kizárólag szádvári perspektívából bemutatni. Ehhez képest az első hozzászóló a szoborleköpési vágyával egész egyszerűen méltatlan. Pontosan annak a kurucos történelemképnek köszönhetők az ilyen reakciók, mely nem a fentihez hasonló korrekt történelemábrázoláson alapul, hanem politikai alapú torzításokon, hamis propagandán. Magyarországot csakis a német birodalom erejével lehetett újraegyesíteni a hatalma török birodalom ellenében. Hogy a Bebekek potenciálisan lehettek volna olyan kártevők, mint az országegyesítést személyes, családi hatalmuk érdekeében sokáig akadályozó, elodázó Bethlenek, Bocskaik, Rákócziak, az lehet, de ezen semmi ünnepelnivaló nincs.

  4. Kedves Csaba!
    Ez tényleg szokatlan szemléletmód, de ha a hozzászólásait egészében vesszük figyelembe, akkor megérthető (ha nem is föltétlen elfogadható): Ön Trianont a Habsburg-ellenesség egyenes következményének tekinti, ha jól értem.
    Sztem egy közel 400 éves időszakban gyakorlatilag lehetetlen, h mindig azonos motivációja legyen sokaknak (vagy keveseknek): a változó világhoz is igazodniuk kell ugyanis mindeközben. (Persze, a Habsburgoknak is: az egy másik kérdés, h úgy tűnik,nekik elég jól sikerült 🙂 ) Ezért talán az ilyen szemléletmód – ha érdekes gondolatokat is vet fel -, nem föltétlen helyes.
    Szvsz a Bebekek a cikkben felhívott korban nem csak helyi jelentőséggel bírtak, potenciálisan bennük is benne volt a Báthoryak vagy Bethlenek lehetősége. Utóbbiak is helyi jelentőségűekből lettek “valakik”, bár természetesen ők sem Habsburg-hűségükről híresek 🙂 Nem csoda tehát ha tisztelik és szeretik a Bebekeket szűkebb földjükön, és úgy gondolom, az ilyesmi is megtartó és előrevivő erő lehet, hogy csak a Torna vára körüli civil kezdeményezésre, annak rendbetételére utaljak.
    Schwendi viszont tényleg csak azt tette, ami a dolga volt generálisként. Ezért ő sem hibáztatható. Mindenesetre, ahogy olvastam, elég sokoldalú ember volt, katona létére. Hogy mennyi mindennel foglakozott és mi mindenre kiterjedt a figyelme! Érdekes volt a cikk ebből a szempontból is.
    Köszönöm Tamás barátom a munkád!

  5. A kuruc polgárháborúk korát a reformációtól Trianonig kiterjesztve számítom, belétom, hogy ez elég önkényes szemléletmód. Kurucok azok, akik a magyar nemzeti érdek és a Habsburg-gyűlölet közül mindig a másodikat választották, kerül , amibe kerül. Ehhez képest a Bebekek helyi jelentősége az összmagyar történelem szintjén egy részletkérdés…

  6. Bobkó Csaba bölcs maradtál volna, ha hallgatsz,mert némi zavar támadhatott a rendszeredben,ugyanis hibás a kuruc kor belekeverése.
    Tudniillik 1567-ről beszélünk.
    Innentől kezdve akár a többi állításod is az lehet!
    Én tudom mit jelentett Bebek főúri család a helyieknek.
    Sokat köszönhettek nekik!
    Szerették őket!
    És ez nekem elég, hogy mellettük tegyem le a voksomat!
    Részemről ezt a témát befejezettnek tekintem, a továbbiakban nem kívánok reagálni!

  7. Valóban nagyon korrekt cikk, egyébként jól alátámasztja, mennyire hamis a kurucos hamis történelemkép, melynek elvaktott áldozatai leköpnék egy ilyen derék történelmi szereplő szobrát, aki hozzájárult a magyar állam megvédéséhez és idővel újraegyestéséhez. Ellenben olyanokat tisztelnek, akik a török zsoldjában a magyar pusztulás magyar elősegői voltak. Viszont tévedés “zsoldosvezérnek” nevezni, az egész más szakma volt. Ő állami szolgálatban álló hadvezér volt, ez persze a cikkben igy is szerepel.

  8. Kedves Tamás!

    Gratulálok a cikkedhez, szépen összefoglaltad Schwendi élettörténetét!

    A hozzászólásokat olvasva azért óva intenék mindenkit a sommás véleményektől. A cikkből is kitűnik, hogy egy várostrom időzítése, megszervezése elég komplex feladat volt (időjárás, felderítés, felvonulás, logisztika, stb.). Erre tekintettel nem bírt jelentőséggel, hogy egy adott várban éppen kik tartózkodnak. Legenda ide, legenda oda, abban is biztosak lehetünk, hogy Szádvár védelmét sohasem irányította Patócsi Zsófia. Az ostrom során mindkét oldalon a katonai szempontoknak volt meghatározó szerepük.

    Hogy az ostrom vagy az ostromló dicstelen lett volna? Nehéz ezt megítélni, főleg ha tudjuk mi indíttatta Schwendit az ostromra.

    Egyetértek a derenki bíróval, így e polémiát szerintem nem érdemes folytatni.

    Egri Lukács történetét magam is ismertem, de azt sohasem tudtam, hogy Jászón hol tartották fogva a lelkészt.

    Kedves Szabó András! Esetleg erről tudsz valamit?

  9. Néhány kiegészítés:
    Schwendi a magyarországi vallási ügyekbe is beleszólt. Katolikus volt, de nem üldözte a protestánsokat (kivéve a szentháromságtagadó unitáriusokat). Miután ez a vallási irányzat is megjelent Északkelet-Magyarországon, elfogatta a vezetőjüket, Egri Lukács ungvári lelkészt, s Kassára vitette. 1568. január 27-re összehívta a környékbeli evangélikus és református prédikátorokat, akik elítélték Egri tanításait. A fogoly prédikátort 1568. március 15-én Szádvárba szállították, itt tartották fogva 1572-ig, amikor átvitték Jászóra. Ugyan tanait a börtönben visszavonta, mégsem engedték el, a börtönben halt meg 1574 elején.

  10. Kedves Tamás!
    Köszönet a munkádért és azért is, hogy végig tárgyilagos (tudtál) maradni.
    Legalább jobban megismertem a “balkézről” született swendike (direkt kis betűvel) előéletét.
    Írod, hogy “1552-ben lovaggá avatták”.
    Épp ezért még jobban illett volna egész életében betartani a lovagi kódex szabályait:
    Elsősorban védelmezni a nőket!
    Ehelyett egy családanyát (Patóchy Zsófiát) négy lánygyermekével télvíz idején megtámadni a Szádvárban, nagyon aljas, és gerinctelen magatartás volt.
    Ez a véleményem e dicstelen swendi dicsőséget megörökítő firkász Forgács Simonról is, aki nálam még az áruló nevet is kiérdemelte.
    Első felindultságomban szerettem volna kérni, aki a colmári szobornál jár, adja át “tiszteletemet”: köpje le! De nem teszem, mert eszembe jutott az egyszerű, de bölcs derenki bíró (1912) szavai:
    Emberek a régi rosszat el kell felejteni, a halottat meg tisztelni kell!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.