Folytatódott a Csonka bástya feltárása

2014 május-júniusában egy rövid, kéthetes régészeti kutatást végeztünk a belső vár Csonka bástyájának területén. A feltárás a Szádvárért Baráti Kör által elnyert állagvédelmi pályázat előkészítésére szolgált. Az idei évben elsősorban a védmű belsejében, déli valamint keleti előterében dolgoztunk.  Az ásatás alatt számos kérdésre kaptunk választ és számos újabb kérdés is felmerült, mely nem csak az eredmények értelmezését nehezíti meg, hanem befolyásolhatja az állagvédelem menetét is.

Az idei évi munkánk célja egyrészt a bástyát a várudvar felől lezáró fal (harántfal) feltárása, tetejének megtisztítása; másodrészt a védmű keleti falvégének és az ide csatlakozó falaknak a kibontása, időbeni és térbeli viszonyuk tisztázása; harmadrészt a bástyabelső kutatása, esetleges padlószintjeinek meghatározása volt.

A Csonka bástya belseje a kutatás befejezésekor.

A bástya belsejében végig köves, helyenként igen nagy köveket is tartalmazó omladékréteget találtunk, és termeltünk ki. Kezdetben egy csigás emelőszerkezet segítségével, majd talicskával távolítottuk el a földet. Végül elérve a megfelelő mélységet, az északi, alsó lőrésén keresztül mozgattuk ki a törmeléket. Ezekkel a technikákkal a védmű belső falsíkja mentén körbefutó födémtartó padka szintjétől mért 3 méteres mélységet értünk el. Sajnos az idő rövidsége miatt nem állt módunkban a lőrés alatt esetleg meghúzódó járószintek feltárása. Ugyanakkor a nyugati sarok belső oldalának mélyítése során egyértelművé vált, hogy a félkör alakú védművet utólagosan építették neki a harántfalnak.

A Csonka bástya keleti lezárásának feltárásakor a vár periodizációs alaprajzát sikerült újabb értékes adatokkal kiegészítenünk. A keleti irányból érkező külső várfal ugyanis a bástya lezárásának vonalában déli irányba, a várudvar felé fordult. Ez a falazat lényegében az itt található pince nyugati falaként értelmezhető. A faltetők megtisztítása után megállapíthattuk, hogy a Csonka bástya ehhez a sarokhoz utólagosan épült hozzá, így a külső várfalnál és a pincénél is fiatalabbnak kell lennie. Ennél azonban sokkal több információt hordoz az a pár darab Árpád-kori cseréptöredék, amely a faltisztítás közben, a kövek közötti habarcsba tapadva került elő. Azaz a Csonka bástyától keletre húzódó várfalat, valamint ennek belső oldalán húzódó épületet egyértelműen Szádvár történetének legkorábbi periódusában, a 13-14. század folyamán építhették.

A 13-14. századi falsarok és a harántfal csatlakozása a bástyabelsőben.

.

A 13-14. századi falak a Csonka bástyától keletre.

A harántfal kutatása hozta azonban idén a legérdekesebb eredményt. Ennek a falazatnak a nyugati végét már a 2013. évi ásatás során sikerült azonosítanunk. Idén a keleti részen szintén egészen magasan került elő a roncsolt falkorona. Maga a harántfal utólagosan épült neki az Árpád-kori épület sarkának. A külső és belső oldal párhuzamos süllyesztése nyomán kiderült, hogy a harántfalnak a középső része igen mélyen lepusztult. A faltetőt itt a mai udvarszint alatt több, mint 2 méterrel találtuk meg. Ennek a kiromlásnak a keleti végében, a keleti saroktól mintegy 2,5 m-re, egy falra keresztben futó, 50-70 cm magas falsíkot találtunk. Sajnos ennek nyugati párja már elpusztult. Megfigyeléseink alapján nagy valószínűséggel feltételezhetjük, hogy egy, a bástyába vezető nyílás keleti szélét sikerült azonosítanunk.

Az előkerült nyílás keleti falsíkja bontás közben.

.

A Csonka bástya utólagos építésének nyomai a nyugati oldalon.

Az egyik alapvető kérdés, hogy ezen a nyíláson keresztül honnan s hová közlekedhettek, ugyanis a feltételezett küszöbszint a födémtartó padka alatt 2 méterrel mélyebben, míg az alsó lőrés tetejétől majd 1 méterrel feljebb található. Ugyanakkor a harántfal déli oldalán a várudvar felé egy nagyköves réteget figyelhettünk meg, Erről a küszöbről, a szintviszonyokat figyelembe véve, csakis lefelé haladhattak, talán egy falba épített lépcső, majd egy létra segítségével ereszkedve le a bástya alsó szintjére. Sajnos ennek az elméletnek egyértelmű tárgyi bizonyítékai mindezidáig még nem kerültek elő.

A bástyát lezáró harántfal belső (északi) oldala.

A törmelék- és omlásrétegből kevés tárgyi lelet került felszínre: elsősorban 17. századi folyadéktárolók, főzőedények, kályhacsempék és kályhaszemek töredékei, kis mennyiségű állatcsont, és egyetlen vas csizmapatkó.

Válogatás az előkerült leletanyagból I.

.

Válogatás az előkerült leletanyagból II.

.

Válogatás az előkerült leletanyagból III.

A fenti építési periódusok és részletek megfigyelése számos kérdést vethet fel, mint például: milyen irányban folytatódhattak a  Csonka bástya keleti sarkánál talált Árpád-kori falak;  mikor épülhetett a bástyát lezáró harántfal; ehhez a harántfalhoz mikor épülhetett neki a Csonka bástya; miért alakítanak ki egy nyílást a falon, ha a bástya ekkor még nincs felépítve; esetleg tudatos építési koncepcióval állhatunk-e szemben (azaz a várfal építését rövid időn belül követhette a bástya megépítése); valóban bejárat/lejárat-e a nyílás, nem pedig egy mélyebben elhelyezkedő lőrés a várfalon (így magyarázható lenne a járószintek különbsége), melyet a Csonka bástya építésekor megszüntetnek és a mögötte lévő teret/területet pedig feltöltik?

Mindezekre a kérdésekre is szeretnénk választ kapni az augusztusi régészeti feltárással.

A feltárás összesítő alaprajza.

Szöveg és fotók: Gál Viktor
Szerk.: vigi



Hozzászólások
Folytatódott a Csonka bástya feltárása — 1 hozzászólás
  1. Minden elismerésem a Csonka-bástya belső terének “kibányászóinak”, hiszen grandiózus munkát végeztek el az elmúlt hetekben. A több évszázados törmelék alatt lassan, de biztosan feltárulkozik a régmúlt kis szelete. Remélhetőleg augusztusban még lejjebb fognak jutni a múlt feneketlen kútjában a régiségbúvárok.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.