A Castrum Bene Egyesület Szögligeten

2014. május 2-án dél körül a szögligeti Művelődési Ház előtti térség egy nyüzsgő hangyabolyhoz hasonlított. Itt gyűltek össze országunk minden tájékáról a középkori várakkal valamilyen kapcsolatban lévő honfitársaink. Ez a vonzalom sokféle lehet, hiszen a réges-régi műemlékekkel hivatásszerűen foglalkozó szakemberektől (régészek, művészettörténészek) kezdve a bakancsot felhúzó, hátizsákos turistákig sokrétű a várak rajongótábora. A várakkal foglalkozó országos szervezet, a Castrum Bene Egyesület 2014-re elfogadta a szögligeti székhelyű Szádvárért Baráti Kör és Szögliget Önkormányzata meghívását egy háromnapos konferenciára.

Gyülekeznek a Castrum Bene Vándorgyűlés résztvevői. (Fotó: Dobos János)

A szervezők – a Baráti Kör önkéntesei és az önkormányzat vezetésével szögligeti önkéntesek-már előző napon megkezdték a legfontosabb helyszínnek számító Művelődési Ház berendezését. A termet zsúfolásig rakták székekkel, ami bizony jól jött, hiszen rekordszámú érdeklődő érkezett oda. A Castrum Bene titkára Terei György regisztrálta az érkezőket, majd a szervezők kísérték őket a szállásukra, minden felmerülő kérdésre választ adva.

A konferencia helyszínén a “szádvári” és szögligeti önkéntesek, majd Terei György, az egyesület titkára fogadta az érkezőket.

A péntek 13 órakor megkezdődött előadások előtt Tóthné Mihalik polgármester és Feld István a Castrum Bene Egyesület Elnöke köszöntötte a hallgatóságot. Majd Pusztai Tamás a keleméri Mohosvárról, utána Szörényi Gábor András a Sajó-völgyi „újrahasznosított” huszita erősségekről értekezett. A közelben emelkedő Szádvárról Gál Viktor régész és Kelemen Bálint építész tartott történelmi, régészeti és tömegrekonstrukciós témakörű előadást.

A zsúfolásig megtelt teremben Feld István megnyitotta a konferenciát, majd elkezdődtek az előadások.

Végezetül László János fotós – egyesületünk tagja – vázolta fel a megjelentek előtt, hogy miben rejlik a Szádvárért Baráti Kör jelentősége. A felvállalt cél, egy magára hagyott várrom megmentése és megismertetése a nagyközönséggel, hűen tükrözi a „civil kurázsiban” rejtőző lehetőséget, segítséget adva a műemlékvédelem számára.

Végül a szenzáció erejével hatott, hogy a Civertan Bt. jóvoltából megjelent Kőnig Frigyes festőművész füzete Szádvár rekonstrukciós rajzairól.

Megjelent a Szádvárért Baráti Kör első kiadványa!

A felszólalások után igen jól esett megmozgatni a tagjainkat. Erre kiváló lehetőséget nyújtott a Szádvár hegyére tett kirándulás, ahol Gál Viktor régész kalauzolta körbe a csapatot. Sajnos hosszasabb bejárásra nem volt lehetőség a fenyegető esőfelhők és a feltámadó szél miatt.

A várban Gál Viktor régész megmutatta az eddigi kutatási területeket.

A második napon mind délelőtt, mind a délutáni órákban a „Várkutatás Szlovákiában” tematikája került terítékre. A felkért jeles szlovák előadók (Belják J., Pazinová N., Simkovic M., Loydl A., Fottová Éva, Kuceráková K., Bielich M., Bednar P., Poláková Z.,) szavait Mordovin Maxim szinkrontolmácsolásában hallhattuk. A színes fényképekkel, precíz rétegtani rajzokkal bemutatott erősségek felölelték Szlovákia egész területét. Szó esett a zólyomi Pusztavár alsóvárának, a közeli Petyusa és Dobronya, a kékkői, a csábrági, a divényi, a zsolnalitvai, a hricsói, a budetini, a nyitrai, a kassai valamint a vinnai várban folytatott feltárásokról, restaurálásokról. Egyetértően megállapíthattuk, hogy északi szomszédaink is igyekeznek a lehetőségekhez képest mindent megtenni a közös múltunkat jelentő várak megóvásáért az utókor számára.

A szombat délutáni program részeként még elutaztunk Torna városába, ahol a várromot, a plébániatemplomot és a kézművesek házát mutatták be a helybeli szervezők, illetve népdalokat hallgattunk meg a helyi kórus előadásában.

Szombat délután Torna városát és várát fedezték fel a vándorgyűlés résztvevői.

A Holló Vendégház szépen kialakított ebédlőjében fogyasztottuk el az étkeket, amelyért hálás szívvel gondoltunk házigazdáinkra Miliczki Imrére és kedves feleségére, Jusztinára. Este egyik nap a Bódva-völgyi Néptáncegyüttes, másik nap pedig a szögligeti Pávakör adott rövid, ám annál sikeresebb előadást az asztalnál ülő részt vevőknek. A bőséges mennyiségben feltálalt vacsora után pedig fergeteges táncmulatság keretében igyekeztünk magunkról lerázni a felszedett kilókat. Bátran leírhatom, hogy ez parádésan sikerült!

A harmadik napot a hagyományoknak megfelelően a várak helyszíni tanulmányozására fordítottuk. A hosszas utazás végén feltűnt előttünk a sárosi Várhegy. Itt Martin Sárossy „castellánus” fogadott minket, aki végigvezette kompániánkat az erősségben. Hatalmas feladatot vállaltak magukra a sárosi vármentők, hiszen a terület irdatlan nagy, a szádvárinak legalább a háromszorosa. Megismerhettük a műemlék múltját, a renoválásában elért eredményeket. Irigykedve szemléltük azt a „lakótornyot” amiben valóban a vármentések alkalmával ott laknak az emberek. Ők tényleg a második otthonuknak érzik a várat!

Visszafelé fordítván a karavánunk orrát egy rövid városnéző sétát tettünk Eperjesen. A patinás település utcáit látva lépten-nyomon a múlt emlékeire bukkantunk. A Szent Miklós-templom, a Flórián-kapu, az eperjesi vésztörvényszék szobra, a városfal maradványai mind felkeltették az érdeklődésünket.

Innen a Kassa városa feletti Várhegyre {szlovákul Hradova} vezetett az utunk. Az erdővel benőtt sziklás hegygerincet vaskos kőfalak részben restaurált vonulatai szegélyezik. A szlovák régészek vezetésével barangoltuk be a területet, közben eltöprengve, hogyan is élhettek itt a régiek? Mert ami nekünk rövid sétát jelent a modern civilizációból kiszakadva, az a sok évszázaddal ezelőtt itt élt embereknek a mindennapi életteret jelentette. Ezt feltárni, megismerni és bemutatni, ennél szebb és fontosabb feladat nem létezhet a vármentők számára.

A konferencia utolsó napján a kirándulásé volt a főszerep, úticélok: Sáros, Eperjes és Kassa.

A konvojunk ezután visszakanyarodott Szögligetre és elérkezett a búcsúzás ideje. A nagy ölelkezések és kézfogások során mindenki szentül megfogadta, hogy jövőre Szécsényben újra találkozunk, ahol rendezik a következő Castrum Benét.

Lehetetlen felsorolni mindazon személyeket, akiknek tevékenysége nélkül a szögligeti Vándorgyűlés nem sikerült volna ilyen kiválóan. Nem is teszem most, de eme sorokat olvasva kérem, hogy fogadják végtelenül hálás köszönetnyilvánításomat.

Szöveg és fotók: Szatmári Tamás
Szerk.: vigi



Hozzászólások
A Castrum Bene Egyesület Szögligeten — 1 hozzászólás
  1. Jó volt ott lenni, részt venni a konferencián! 🙂
    Köszönet mindenkinek, akik munkája nélkül nem jöhetett volna létre a rendezvény!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.