Várjáró Magazin 6. szám

dr. Dénes József: Gór várai és kastélya

Várjáró Magazin 6. szám, Dénes József: Gór várai és kastélya

Nyugat-Dunántúlon, a Répce jobbpartján, a történelmi Vas és Sopron megyék határán helyezkedik el Gór község. A fürdőjéről nevezetes Bük, Bő és Gór határai éppen a ma már csak déli felében fennmaradt Kápolna-domb lábánál találkoznak. Maga az elnevezés a jelenleg filiális egyházként szereplő, középkori eredetű Szent Kereszt templommal – egyházjogi értelemben kápolnával – magyarázható.

Légifotó a Kápolna-dombról (Civertan – Jászai Balázs, 2009)

Egy régi, immár több mint 20 éve befejezett nagyszabású régészeti feltárást elevenítünk fel az alábbiakban.

Az ásatás résztvevői 1989-ben

Gór-Kápolna-dombon, 1988-1993 között hat nyári szezonban folytattuk le Vas megye addigi legnagyobb összefüggő területre kiterjedő ásatását. Mindezt az akkori Nyugat-Dunántúli Vízügyi Igazgatósággal kötött megállapodás tette lehetővé. Ebben partnereim néhai Gecseg Miklós osztályvezető és Böröcz Miklós mérnök voltak. Köszönet illeti őket segítő hozzáállásukért! Nagyon sokan vettek részt a hat év során a munkában. Tudni kell, hogy a kb. 2,5 ha-os településen az újkőkortól a bronzkoron, vaskoron át egészen a középkorig éltek a különféle egymást követő korok emberei. Állandó munkatársam és az ásatás napi vitelének felelőse Ilon Gábor őskoros régész kollégám volt, aki akkoriban a pápai múzeum igazgatójaként járt át Górba. Részben neki köszönhetően, sok interdiszciplináris munkában közreműködő munkatársunk volt, akikkel együtt egy a hatéves munka eredményeit összegző nagy monográfia kiadását is terveztem. Erre azonban napjainkig sem került sor, ami sajnos a Vas megyei régészet és általában a múzeumügy körüli problémák megoldatlanságával magyarázható (mely gondok persze közel sem csak Vas megyeiek). Jellemző, hogy első részletesebb ismertetésem az itt feltárt nemzetközi jelentőségű Árpád-kori favárról is csak 2011-ben jelenhetett meg (Gór, egy feltárt favár (castrum ligneum). In: Várak nyomában. Tanulmányok a 60 éves Feld István tiszteletére. Bp., 2011. 43-48.). Ilon Gábor több kisebb közleményt adott ki a bronzkori, vaskori leletekről. 2002-ben, az én értesítésem és megkérdezésem nélkül (nesze neked szakmai korrektség!) további kisebb kutatásra került sor a déli dombrészen, melynek eredményeképpen tovább gazdagodtak a domb újkőkori korszakáról szerzett ismereteink. Az ásatásokkal kapcsolatos pontos irodalmi hivatkozások megtalálhatók 2011-es összefoglalómban.

Elsőként a magyar régészet atyja, Rómer Flóris figyelt fel Guar (korabeli helyesírással így írták Gór nevét) erődített magaslati telep mivoltára, 1876-ban készült őstörténelmi térképén pogányvárként szerepeltette azt. Mi, Nováki Gyulával és a néhai Sándorfi Györggyel 1985-ben jártuk be, majd 1987-ben fel is mértük a későbronzkori és vaskori erődített magaslati települést és északi szélén a kisméretű középkori vár felszíni nyomait. Utóbbiból az ásatások megkezdése előtt is látható volt az erősen feltöltődött állapotában 2 m mély várárok. Noha ekkor a sűrű akácosban a humusszal és avarral borított felületen egy darab edénytöredéket sem találtunk, a kb. 20 m átmérőjű védett terület és a jellegzetes elhelyezkedés (a Répce folyó mellett és a falu fölé emelkedő domb északi szélén) már ekkor is azt sejtette, hogy egy Árpád-kori nemesi várral van dolgunk.

A Kápolna-domb légifelvétele az ásatás előtt (Hideg Attila, 1988)

A Gór-Bük térségében tervezett árvízi szükségtározó beruházásának elindulása aztán lehetőve tette, hogy hazánkban eddig egyedülálló s egész Európában is párját ritkító módon, teljességre törekvően ismerjük meg a várat. A 100 %-ot csak azért nem sikerült feltárnunk, mert – mint kiderült – a vár északnyugati szélét, egy korábbi földmunka során – 1965-ben és később – már elhordták.

A víztározó gátjának építéséhez 1993-ban az északi – addig is erősen roncsolt – dombrészt teljesen elhordták, napjainkra csak a déli, templom körüli temetőt hordozó rész maradt fenn.

Sáncvár a keltáktól a magyarokig

A góri dombot ismeretlen időpontban, egy kétrészes sáncvár építésekor választották mesterségesen két részre. A déli dombrészen álló templom és a középkori vár helye egymástól 150 méterre helyezkedett el. A kettő között a 7 m mély, eredeti állapotában 20-25 m széles mesterséges, a régi nagyterületű sáncvárat kettéosztó árok húzódik. Ebben később út vezetett keresztül.

Legkésőbb a kelta korban erődítették meg a góri Kápolna-dombot. Az itt feltárt sánc egyik faoszlopának radiokarbon kormeghatározása szerint a védmű i.e. 275 táján kivágott faanyagból készülhetett.

Az északi dombrész nyugati-északnyugati peremén feltárt fa-föld szerkezetű sáncot Ilon Gábor kelta korinak vélte. A megtalált sánc ugyanis egyértelműen szuperpozícióban van több kelta-kori objektumhoz képest, a kora azonban a kelta-kornál akár jóval fiatalabb is lehet. A kutatószelvények metszetei és a területükön feltárt függőleges és vízszintes helyzetű famaradványok arra utalnak, hogy azok nem feltétlenül egyazon szerkezethez tartoznak, akár két különböző korszakban is épülhettek. Az a cölöpsor ugyanis, amelyikből az i. e. 3. század elejére utaló radiokarbon adat származik, nem mutat szerves kapcsolatot a szomszédságában megfigyelt sáncszerkezettel. Feltűnő a hasonlóság viszont egy ismert 10. századi sáncvárral, a hasonlóan kétrészes Pinkaóvárral (ma: Burg). Mivel neveik szerint a honfoglaló vezérek (Bors, Szabolcs és társaik) hasonló sáncvárakat birtokoltak, felvethető akár, hogy a góri sáncvár és a közelében létezett, Huba vezérre utaló Hobaj falu esetleg nem függetlenek egymástól. Mindez jelenleg persze még csak munkahipotézis, de szerencsénkre a góri domb megmaradt déli fele alkalmas lesz egy későbbi sánckutatásra, amely megerősítheti, vagy cáfolhatja a fentieket.

A kétrészes sáncvár rekonstrukciós rajza (Dénes József, 2014) Sötétkék: ismert sáncszakasz, világoskék: feltételezett nyomvonal.

.

A déli sánc fúrásának metszete (Hideg Attila, 1989)

A nemesi vár

A kisméretű Árpád-kori góri vár, noha belső területét a várárokból kitermelt földdel mesterségesen megemelték, semmiképpen sem nevezhető motténak, legfeljebb motte-szerűnek. A preklasszikus várak közé tartozik. Ezek az ország váranyagának számban egyik legjelentősebb részét teszik ki. Olyan viszonylag kisebb területű, kevésbé extrém elhelyezkedésű, alig ismert, vagy ismeretlen történetű várakat értek ezeken, melyeket jellemzően a nemzetségekből leszármazó nemesek birtokain találunk. Sajnos csak kevés jelentősebb felülettel megkutatott van köztük, így alaprajzi elrendezésüket alig ismerjük. Ezért is fontosak a góri feltárás eredményei!

Mint kiderült, a megismert góri vár teljesen fából készült, tehát az okleveles anyagban feltűnő “castrum ligneum”-ok (favárak) egyikének maradványait tárhattuk fel. Építésekor a Kápolna-domb Répce folyó fölé magasodó északi szélén egy nagyjából 20 m átmérőjű kerek részt különítettek el a 14-15 m széles és 5 m mély “V”-keresztmetszetű szárazárok ásásával.

A várárok délnyugati szakaszának metszete (Dénes József, 1988)

Az árok ásása során kikerült kb. 600 m3 földet részben a vár belső területén halmozták föl, annak szintjét kb. 1-1,5 m-rel megemelve. A mesterségesen megmagasított dombon egy nyolcszög alaprajzú – írott adatokból sejthetően ötszintes fa lakótornyot építettek (függőleges tartóoszlopai 7 m átmérőjű szabályos nyolcszög sarkain kerültek elő). Ezt a tornyot négyszögletes, trapezoid alapzajzú, 13 x 15,5 m-es alapterületet övező, sűrűn egymás mellé állított fatörzsekből épített paliszád (palánk) vette körül, mind a négy sarkán egy-egy – a nyolcszög öt oldalának megfelelő alaprajzú – védőtoronnyal. A bejárati kapu maradványai a déli saroktorony keleti oldalán kerültek elő.

A középkori vár alaprajza (Szekér György, 2011)

A középső lakótorony faanyagának radiocarbon C14-vizsgálata 1105-1131 közti legvalószínűbb kivágási dátumot eredményezett. Az alaprajzból rekonstruálható vár meglepően pontos analógiái az XI. század végén készült bayeux-i kárpiton ábrázolt várak között fedezhetőek fel.

Rennes várának ábrázolása a bayeux-i kárpiton

Mesterségesen emelt dombon épült, függőleges tartóoszlopos szerkezetű lakótornyok ezek. Fából készült saroktornyos védőfallal övezték őket. A várárkon fa híddal biztosították az átkelést. A kormeghatározások eredménye és a bayeux-i kárpiton ábrázolt várakkal való pontos építészeti megfelelés nem lehet a véletlen műve. A góri vár a XII. század elején épülhetett.

Tárgyi leletek a várárok feltöltéséből és a várbelsőből (Kiss Ernő Csaba, 1991)

.

Építési áldozatot tartalmazó fazék a keleti toronyban feltárt kemence alól (Dénes József, 1991)

.

Sarkantyú a várbelsőből (Móricz Péter, 2011)

Történelmileg is alátámasztja ezt Szent Istvánnak a vitézek (‘miles’) udvarházait vagy tornyait megtámadók büntetéséről szóló rendelkezése (I. törvénykönyv 35. §). A vagy tornyait (‘vel turrim’) fordulat a Könyves Kálmán korára keltezhető B/1 redakció során kerülhetett be a szövegbe. Ha egyszer a törvénybe bekerült a torony szó, akkor a valóságban is számolhatunk velük.

Egy 1238-ra keltezető oklevél “castrum Guor” formában – egy szomszédos birtok határjárásának pontjaként – említi a várat. Nem egyértelmű az adat kapcsán, hogy egy még funkcionáló várról van-e szó?

Ki – illetve melyik család – építtethette a góri várat? A Górral azonosítható ‘Gar’ prédiumot 1259-ben a Ják nembeli Márton fia Márton comes, a jáki monostoralapító fia birtokában találjuk. A legvalószínűbb megoldás szerint tehát a falut később is birtokló Guary család középkori ősei, a Ják nemzetség tagjai lehettek a vár 12-13. századi tulajdonosai.

Rekonstrukciós rajz (Szekér György, 1993)

Egy másik vár?

Zsigmond 1430. évi oklevele hivatkozik IV. Béla 1238-ban keltezett, várföldekkel kapcsolatos korábbi oklevelére. A Kázmér veszprémi prépost és Hahót vasvári, illetve Pál fehérvári ispánok által megállapított tömördi (mai répceszentgyörgyi) várjobbágy birtok határjárásának pontjaként szerepel “Bewstornia”. Ez úgy tűnik azonosítható egy ma is meglévő kis mesterséges dombbal, melyet a góriak Halom néven ismernek.

Gór-Halom, Bőstornya lehetséges helye (Hideg Attila, 1990)

Felmérését 1990-ben Hideg Attilával, az ásatások dokumtációjánál közreműködő földmérő mérnökkel készítettük el (száma a szombathelyi Savaria Múzeum régészeti adattárában:  RA 052). Nem akármilyen jelentősége van, hogy a már feltárt góri várhoz hasonló, ugyanazon évben oklevelesen is említett másik toronyvár a jövőben szintén feltárható lesz!

Gór áttekintő térképe. 1. Kápolna-domb, 2. Guary-kastély, 3. Halom

A kastély

A Guary család és Ják nemzetségbeli rokonságának góri lakóhelye az Árpád-kortól (11-13. század) egészen az 1930-as évek elejéig dokumentálható. A nagy mennyiségű levéltári forrásanyag átnézése és az eddig feltárt családtörténeti információk segítségével kiderítettük, hogy a településen kb. 5 nemesi udvarház, kisebb-nagyobb kastély állt. Mai tudásunk szerint ezek közöl a legjelentősebb és a legkorábbi a ma is álló egyemeletes kastély épülete lehetett. Mindenképpen ezt kapja, mint nagyapai örökséget 1544-ben „Szelestei” Miklós és „Guary” Bálint. Az említett nagyapa mindenképen még a mohácsi csata (1526) előtti évtizedekben lakhatta a kúriát. Kiderült tehát, hogy a kastély múltja legalább a Jagelló-korba (1490-1526) nyúlik vissza. Az épület látható építészeti részleteinek, alaprajzának elemzése arra utal, hogy az északi épületszárny magjában található 9 x 9 m-es toronyszerű (?) épület egykor legalább 3 szintes volt. Ezt eredetileg külső lépcsőn lehetett megközelíteni. Vagyis az egész Nyugat- és Közép-Európában ismert „festes haus” típusának máig fennmaradt magyarországi emléke volt!

A Guary család különböző ágai külön-külön udvarházakban laktak. Mivel Guary Bálint ága a 16. század végén Sára nevű leányával férfiágon kihalt, azt férjével Meszlényi Benedekkel az ezentúl „guori” előnévvel élő Meszlényiek örökölték.

A kastélyt többször átépítették. Az egyik legjelentősebb változtatást a Meszlényi Ferenc (Franciscus Meszlényi) monogramját tartalmazó 1616-os évszámú feliratos kő jelzi, amely a régebbi keleti pincekapu megemelésével keletkezett kapu fölött látható. Később a régibb északi traktushoz délről csatlakozva egy részben alápincézett emeletes épületrésszel bővült a kastély. Ennek egyik legérdekesebb részlete a felvonóhidas keleti főkapu, ami tudtunkkal eddig egyedülálló az országban.

A Guary-kastély felvonóhidas kapuzata (17. század)

Előtte minden bizonnyal árok, vagy farkasverem húzódott, aminek ma már az elegyengetett terepen nyoma sem látszik. A guori Meszlényiek a 17. század végén szintén kihaltak férfiágon. Így a kastély 50-50%-os arányban a két férjezett lánnyal két részre oszlott, a Polányiak és a Nádasdyak, majd utóbbiak örökösei a Sallér és a Festetich család között. Az újabb kastélyrész pincéje és emelete lett az utóbbiaké. A már csak pinceként és magtárként hasznosított régi kastélyrész és az új épületszárny földszintje pedig a Polányiaké lett. Ezt az épületrészt szerzi vissza Guary (V.) Miklós a Polányi Jusztinával kötött házassága révén.

Az 1830-as évek elején az egész kastély – nyilván vásárlás révén – a Guaryaké lesz, akik a következő száz évben folyamatosan lakták. Utolsó tulajdonosa az 1945 előtti időkben egy dr. Tóth Gyula nevű vállalkozó, malomtulajdonos volt.

A fennmaradt leltárak és összeírások alapján helyiségről helyiségre pontosan meg lehet mondani milyen funkciójuk és berendezésük volt. Az 1781. évi összeírásból világos, hogy akkor már a mainak megfelelő tömegű és beosztású volt a kastély. A legérdekesebbnek a máig fennmaradt 17. századi eredetű konyha tűnik. A régi kastélyrész második emeletét talán az 1711/12. évi átépítésnél, felújításnál bontották le (mindenesetre 1781 előtt). Ekkor kapta a ma is látható új tetőszerkezetet a kastély. A 18. században és egészen az 1830-as évek elejéig a két kastélyrész külön tulajdonlása miatt az északi oldalon külön lépcsőházat építettek, amelyik még 20. századi fotókon is jól látható.

A közelmúltban új, felelős tulajdonosa lett a kastélynak, aki napjainkban sokat tesz annak felújításáért.

Szöveg és fotók: dr. Dénes József
Szerk.: Várjáró Magazin

 

Irodalom:

Dénes József: Árpádkori vár Gór-Kápolnadombon. In: Castrum Bene 1989. Várak a 13. században. Szerk.: Horváth László. Gyöngyös, 1990. 203-207.

Dénes József: Gór középkori vára kutatásának kezdete. In: Vasi Honismereti Közlemények 1991/1. 44-48.

Dénes József: Csepreg és a Répce-vidék az Árpád-korban. In: Tanulmányok Csepreg történetéből. Szerk.: Dénes József. Csepreg, 1996. 82-118. 105-107.

Dénes József. Vasi várak. Segédanyag helytörténeti kirándulások szervezőinek.  Szombathely, 2008.

Dénes József – Ilon Gábor: Gór-Kápolnadomb. In: Régészeti Füzetek. Ser. 1. No. 42. (1991) Az 1988. év régészeti kutatásai. Szerkesztette: Czeglédy Ilona. 13.

Dénes József – Ilon Gábor: Gór-Kápolnadomb (1989. évi kutatása) In: Dénes József: Vas és Sopron megye középkori várainak kutatástörténete. Függelék. In: Savaria 31/2. (2007) 30.

Dénes József – Ilon Gábor: Gór-Kápolnadomb. In: Régészeti Füzetek. Ser. 1. No. 44. (1992) Az 1990. év régészeti kutatásai. Szerkesztette: Czeglédy Ilona. 9.

Dénes József – Ilon Gábor: Gór-Kápolnadomb. In: Régészeti Füzetek. Ser. 1. No. 45. (1993) Az 1991. év régészeti kutatásai. Szerkesztette: Wollák Katalin. 10.

Dénes József – Ilon Gábor: Gór-Kápolnadomb. In: Régészeti Füzetek. Ser. 1. No. 46. (1994) Az 1992. év régészeti kutatásai. Szerkesztette: Wollák Katalin. 10-12.

Dénes József – Ilon Gábor: Gór-Kápolnadomb. In: Régészeti Füzetek. Ser. 1. No. 47. (1996) Az 1993. év régészeti kutatásai. Szerkesztette: Wollák Katalin. 6-8.

Dénes József – Ilon Gábor:  A góri Kápolnadomb régészeti kutatásának eredményei. In: Gór-Bük térségi árvízi szükségtározó. H.n., é.n. (Szombathely, 1996.)

Ilon Gábor: Gór-Kápolnadomb. In: Régészeti kutatások Magyarországon 2002. Szerkesztette: Kisfaludi Júlia. Bp., 2004. 210-212.

Ilon Gábor: Gór-Kápolnadomb régészeti kutatásának jelenlegi helyzete 1988-1990. Előzetes beszámoló. In: Vasi Szemle  1991/3. 340-361.

Ilon Gábor: Keftiubarren Ingot from an Urn-grave Culture Settlement at Gór-Kápolnadomb (C. Vas). In: Acta Archaeologica Hungaricae 44. (1992) 239-259.

Ilon Gábor: A településszerkezet és a fémművesség kapcsolatáról az Északnyugat-Dunántúl későbronzkorában. In: A Dunántúl településtörténete IX. Város-mezőváros-városiasodás. Szerk.: Solymosi László és Somfai Balázs. Veszprém, 1992. 9-22.

Ilon Gábor: Adatok a késő-bronzkor fémművességéhez – Gór. Előzetes beszámoló. In: Vasi Szemle  1994/4. 585-598. – Ugyanez németül: Ilon Gábor: Beiträge zum Metallhandwerk der Urnenfelderkultur – Gór (Kom. Vas, Ungarn) In: Die Osthallstattkultur. Akten des Internationalen Symposiums. Sopron, 1994. Red.: Jerem Erzsébet. Bp.,  1996. 171-186.

Ilon Gábor: Kelta-kori erődítéstípusok Górban. In: Vasi Honismereti Közlemények 1998/1. 24-39.

Ilon Gábor: Korai kelta fazekas kemence Gór-Kápolnadombról. In: Savaria 23/3. (1998) 83-96.

Ilon Gábor: Különös temetkezések. Gór és Zanat példája a bronz- és vaskor átmenetének időszakából. In: Vasi Szemle LV. (2001) 3-30.

Ilon Gábor: Früheisenzeitliche Töpferware in der Siedlung von Gór–Kápolnadomb (Kom.Vas.Westungarn). In: Archaeológiai Értesítő 133. (2008) 107–117.

Choyke, Alice: A mindennapi élet és halál árnyjátékai: Gór-Kápolnadomb a Proto-Lengyeli kultúrában. In: Savaria 30. (2006) 93-105.

Fekete Mária: Früheisenzeitliche Forschungen im Komitat Vas. In: Hallstatt Kolloquium. Veszprém, 1984. 56-67.

Feld, István: Der Beginn der Adelsburg im mittelalterlichen Königreich Ungarn. In: Chateau Gaillard XVI. (1994) 189-205. (197. az első vázlatos alaprajz közlése)

Károlyi Mária: Őskori településtörténet. In: Sárvár monográfiája. Szerk.: Horváth Ferenc. Szombathely, 1978. 47-63.

Lőkkös Antal: Góri krónika. Szombathely, 1992.

Tóth Zsuzsanna: Késő neolitikus település részlete Gór-Kápolnadombon. In: Savaria 30. (2006) 301-359.



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.