Szádvári Versek, Albert Ferenc: Szádvár romjai

Már visszatérő vendégként köszönthettük újra Szád várában Albert Ferencet, aki az idei ásatáson is derekasan kivette részét a munkából. Ferenc meglepett bennünket egy verssel is.  Fogadjátok szeretettel!

Szádvári Versek, Albert Ferenc: Szádvár romjai

Albert Ferenc
Szádvár romjai

Feltekintek a várhegyre,
hol egykoron délcegen állt
hazám egyik büszkesége.
Ma már csak a mohos kövek
magasztalják a régmúltat,
mi koron még kiváltság volt
éltet áldozni hazáért
az apáknak és fiúknak.

Ítéletünk a kárhozat?
Századok varrták e honra,
míg népem lett az áldozat.
Jöttek földünkre éhezők
és vihar vihart követett;
de mindig akadtak hősök,
akik nem félték a halált,
s újra rakták a köveket.

Odafent látom a valót;
merengek az omladékon,
hisz bővén láttam hasonlót.
Közben idézem a költőt:
„Vár állott, most kőhalom;”
de felvérteznek a kövek,
midőn új kor gyermekei
szántanak fent a hegyplatón.

Vallatóra fogva szikla
s a föld, mely múltját takarja,
így kiderül ódon titka.
Beszédes leletek láttán
szárnyakat bont a szorgalom;
s új habarcsba ágyazva
hirdeti ősök mítoszát,
az „életre” kélt kőhalom.


Hozzászólások
Szádvári Versek, Albert Ferenc: Szádvár romjai — 1 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.