Szádvári élménybeszámoló, avagy a 16-os árok Albert Ferenc szemével

Korántsem értünk még a végére az egyhetes régészeti beszámolóinknak, sőt megjegyzem egyre-másra érkeznek az újabb- és újabb írások. Tehát,  érdemes folyamatosan nyomon követni oldalunkat. 🙂

Tervem, hogy a 4 kutatóárok (16-os, 17-es, 18-as és 19-es) bemutatását valami rendszerbe, kvázi sorrendbe szervezzem csak többé-kevésbé sikerült. Azonban csapongásomnak egyetlen magyarázata van: ahogy a cikk írok küldik az élménybeszámolóikat én ahhoz igazodva készítem el a szöveg fényképekkel illusztrált bejegyzéseit, így fordulhat elő, hogy ismét visszatérünk a legelső árokhoz, a 16-os, melyről most Albert Ferenc beszámolóját olvashatjátok…, köszönjük neki!

Albert Ferenc élménybeszámolója a 16-os árokról és az egyhetes régészeti ásatásról.

Ismét vármentés

Ha augusztus, akkor irány Szádvár. Mint ahogy az „agyongyötört, megfáradt” diák várja a vakációt, én úgy vártam az augusztusi vármentő hetet. A 2012-es év nyarán, Fekete Dénes barátom invitálására először vettem részt a kutatásban. Hathatós volt az oltás, „megfertőződtem.” Az idei évben lelkesedve indultam neki a megpróbáltatásoknak. Nem szégyen bevallani, a napi hegymenet, és a tikkasztó trópusi hőség, igencsak megviselt, de kárpótlásul szolgáltak a szolid, de számomra sokat jelentő ásatási leletek…

Szádvár látképe délről, az Óvár-tetőről

A 16-os számú kutató árkot, mint munkahelyet, én választottam. Az elmúlt években feltételezést nyert, hogy a külső várfal ezen részén helyezkedtek el a vár népét kiszolgáló iparosok műhelyei, lakó- épületei. Az is igaz, hogy ők nem a gazdagabb rétegekhez tartoztak, így nem hagyhattak örökül ránk nagyobb értékű kincseket. Azért a föld, számomra igen is rejtegetett egy két becses darabot. Miután a felső, gazos, füves, gyökérzettel átszőtt rétegtől megszabadítottuk a területet, a „vallatásnak” köszönhetően, sorban jöttek elő a „kincsek.”

A 16-os kutatószelvény (fent: az első napon az árok kijelölése, alul: a pénteki felmérés utáni állapot)

.

Munkában a 16-os csapata

Apróbb, nagyobb cserépedény-töredékek, kovácsolt vasszegek különböző nagyságban, (a tűhegyes vékonyságútól a vaskos, míves munkát igénylő, kerek fejűig) egyaránt. Szamárpatkó, csizmapatkó, hántoló, vonókés, betűzős késpenge, kovácsolt csavarhúzó, késmarkolat, óngomb, kulcsmaradvány, bronzbalta- töredék, ezüst pénzérme, Szűz Máriát formázó medál. Obszidián magkő, és pattintott pengék (vulkanikus eredetű megüvegesedett kiömlési kőzet) több formátumban. Mázas cseréppipa, sajnos szintén csak töredék jelleggel. Nagyon sok állati eredetű csont került elő, ami azt bizonyítja, hogy nem éppen vegetáriánus életvitelt folytattak őseink. A várfal melletti résznél, feltűnően sok edénycserép kívánkozott a napfényre, s Tamásék itt találták a legértékesebb cserépkorsó töredékeket, amit kevés pótlással, az ügyes restaurátor kezek szépen össze tudnak illeszteni. A kutató árok kibővítésénél, az észak-keleti oldalon, a habarcsba ágyazott járókövezet alatt, egy agyaggal simított, korábbi időből származó tűzrakó hely kormos maradványaira bukkantunk.

A 16-os árok leleteiből egy csokorra való

Beszámolómból kiderül, hogy ezek a leletek nem mind nekem tulajdoníthatóak, hiszen többen dolgoztunk ebben az árokban. „Alvezérként” Grecmajer Tamás, mint irányító, nem mellesleg régészhallgató, helyi lakos. (A „fővezér” most is, mint a tavalyi évben Gál Viktor, a Miskolci Herman Ottó Múzeum régésze volt.) Továbbá: Pásztor Eszter, Szolnoki Tamás, Parczen Anna, szintén régészhallgatók. … Andrea és leánya. A … négy gyermekes anyuka, és csemetéi, őket külön tisztelettel említem meg. Továbbá a „nyugdíjas klubból”: Tokár László és jómagam.

A 16-os árok (nem teljes) csapata

A földrétegződés legalját elérve, a természetes sziklaképződmény meggyűrt „ördögszántásai” is beszédesek voltak, hiszen innen kerültek elő az Árpád-kori cserépedény töredékek. Határtalan örömmel tölt el, hogy részese lehettem ezen élményeknek, és az idén is, mint tavaly, sok lelkes aktivistát ismerhettem meg, s szövődtek kapcsolatok, új barátságok. Továbbá jó látni, hogy egyre több kiránduló kapaszkodik fel a hegyre, és szemléli meg az egykori erődítmény düledékeit, és szépen szaporodó konzervált falait. Bízom benne, hogy jövőre is aktív részese lehetek a vármentő hétnek.

A 16-os árok betemetése 🙁

Szöveg: Albert Ferenc
Fotók: Albert Ferenc, Bubenkó Gábor, Grecmajer Tamás, Hancz Erika, Kurucz Klaudia, Vígvári Tamás és Vinis Zoltán
Szerk.: vigi



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.