Barangolás a kárpátaljai várak között, a második nap krónikája.

A második nap reggelén a lehúzott redőny rései között bekandikáló napsugarak ébresztettek minket. Ez jó jelnek vettük, ma sem kell a nagykabát a kiránduláson! Nagy csodálkozásunkra az Ungvárra vezető főútvonal jó minőségű volt, Mercedes kisbuszunk is vidámabban falat a kilométereket rajta.

Ungvár panoráma fotója, készítette: ifj. Fidrich Tibor

A modern nagyváros zsúfolt forgataga között leparkolva, gyalogosan vágtunk neki a magaslaton álló középkori erődítmény bevételéhez. A külsővár fülesbástyái lenyűgöző látvány nyújtottak, ugyanígy a belsővár emeletes palotaszárnyai. Általában véve nekünk, magyarországi várbarátoknak a teljes épségben lévő várak furcsák, hiszen – sajnos – nem ehhez az állapothoz vagyunk hozzászokva. Ha pedig valamely műemléket meg is óvják, azt oly módon teszik, hogy élesen, csúf módon megkülönböztetik az eredetit a restaurálttól. Nos szerencsére az ungvári várnál ez nem fordul elő, minden porcikájából sok évszázados históriák köszöntik a látogatókat. Keletkezésének részletei nem ismeretesek, az első biztos adatok a XIV. századból valók. Nagy valószínűséggel az Anjou Károly trónkövetelővel megérkező Drugeth család emeltethette korai magját. Az övék sok évszázadon át, persze néha ellenségei megkaparintották. 1679-ben Drugeth Zsigmond ide húzódott be, de Thökölyi Imre kurucainak sikerült kifüstölniük. A nagyurat elfogták, majd Kassa városában kivégezték. Vele férfiágon kihalt a Drugeth család, birtokait Gróf Bercsényi Miklós szerezte meg. Ő, mint ungi főispán lakott a várban, itt ismerkedett meg a fiatal II. Rákóczi Ferenccel. Bár magyar főnemesek voltak, de a Habsburg-önkényuralom ugyanúgy sújtotta őket is, mint a legszegényebb pórnépet. Bercsényinek azonban nagyobb szerencséje volt, mivel a letartóztatása elől sikerült lengyelföldre menekülnie. Ott találkozott össze a bécsújhelyi fogságából megszökött Rákóczival, hogy együtt visszatérve a Vereckei-hágón megkezdjék szabadságharcukat. Az ungi vár területén megnéztük még egy plébániatemplom alapfalait és mellette a tiszaújlaki emlékműről ide hozott turulmadár bronzszobrát.

Ungvár vára

Akárkit kérdeztem meg a résztvevők közül, mindenkinek a tetszését legjobban a nevickei vár nyerte el. Hiszen a 260 méter magas hegytetőn, a jellegzetes ismertetőjének számító négyzetes öregtornyával, sötét lőrésekkel tagolt falaival, belső palotaszárnyának ablaksorával mindenki számára az ideális lovagvárat képviseli. A közelében kialakított turistacentrumhoz kanyargós aszfaltút vezet fel, innen már csak ötpercnyi gyaloglás, hogy megpillanthassuk ódon kőfalait. A mély árokkal oltalmazott alsóvárába egykoron kőoszlopokra fektetett fahíd vezetett be. Tovább a szűk falszoros, majd a belső várudvar következik. Már a XIV. század elején az Aba nemzetség fontos erődítménye, innen dacoltak az ország egyesítő Anjou Károly király hatalmával. De mivel szerencsecsillaguk lehanyatlott a rozgonyi csatatéren, nevickei várukba is királyi fegyveresek vonultak be. A győztes uralkodó bizalmas udvari híveinek, a Drugetheknek adományozta oda. Övék egészen 1644-ig. amikor I. Rákóczi György erdélyi fejedelem elfoglalta és leromboltatta. Egészen 1879-ig a pusztulás rémei rongálták falait, amikor Wágner Károly erdész kezdeményezésére részben kijavították sérüléseit. Sajnos napjainkra ismét végveszélybe került, a korábbi védőtetők és a tornácos folyosó elkorhadt.

Nevicke váránál

Visszafelé utaztán megálltunk az immár Ungvár külső negyedének számító Gerénynél. Mindenképpen szerettük volna megtekinteni azt a plébániatemplomot, aminek sok évszázados freskói csodaszámba menő ritkaságok. Szinte időutazásban vehettünk részt, miközben a szentély falán látható alkotásokat szemléltük. A középkor folyamán az ilyen kisméretű falusi templomok százszámra létesültek, majd tűntek el a történelmi viharok során. Így hát nagyon meg kell becsülni azt a kevés maradékot, ami ilyen épségben maradt meg napjainkra.

Gerény, Árpád-kori temploma

Ez már nem mondható el a gerényi várról, ami az egyház közelében, félig egy szemétdomb alá rejtve nyugszik. Csak egy falszakasza látszik az egykoron a Drugeth nagyúri család gerényi ágának nevét adó objektumból. Sejtése szerint inkább a középkori oklevelekben „castellum” {várkastély} kategóriába tartozhatott, mint a „castrum” {vár} fogalmába. Vagyis olyan erődített nemesi épületet jelenthetett, ami nem rendelkezett komolyabb védelmi berendezésekkel.

Gerény várának romjainál

Szerednye vára már mindenki előtt látványos erősségnek mutatkozott. Hiszen a 18 x 18 méter oldalfalú lakótornya mindenkit lenyűgözött monumentális méreteivel. 2,5 méter vastag kőfala még mindig dacol az időjárás vasfogával, elhullajtva időnként köveiből. A körülötte létezett épületekre már csak alapfal maradványok utalnak. Ellenben a külső sánca és a széles vizesárok napjainkban is becsülettel szolgál, benne megcsillan a víztükör. A szerednyei várral kapcsolatban Dobó István nevét kell megemlíteni, hiszen az egri vár 1552-es sikeres megvédelmezésével magát a magyar hadtörténelembe aranybetűkkel beíró hős időskorában itt élt és halt meg 1572-ben. Sajnos napjainkra vára igen leromlott, maradéka mielőbbi megóvásra szorulnak.

Szerednye vára

Kárpátaljai kirándulásunk során többször is rácsodálkoztunk a közút közelében lévő templomromra. Kérdéseinkre az idegenvezetőnk elmondta, hogy 1658-ban lengyel lovascsapatok rombolták le Kismuzsla települést, annak plébániatemplomául szolgált. A vetésben gázolva körbejártuk és lefotóztuk a szakrális épület érdekes részleteit.

Kismuzsla templomromja

Az első nap krónikája itt olvasható.
A harmadik nap krónikája itt olvasható.
A negyedik nap krónikája itt olvasható.

Élményeit lejegyezte: Szatmári Tamás
Fotók: Ádám Attila, Bagdács János, Dévényi Zsolt, Fidrich Tibor, Lánczi Imre , Molnár Tamás  és Vígvári Tamás.

Szerk.: vigi


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.