Új szerzemények a Múzeumban

2013. február 17-én délelőtt tíz órakor a miskolci Herman Ottó Múzeum bejáratánál gyülekező embereket Gál –Mlakár Viktor régész üdvözölte, hogy a meghirdetett program szerint körbevezesse őket a Múzeum időszaki kiállításán. Az április 28-ig nyitva tartó tárlaton a Múzeum új szerzeményei tekinthetők meg. Hogy mit is értünk alattuk pontosabban? Hát a múzeumi munkatársak által a 2012-es esztendőben vezetett feltárások során napvilágra került olyan tárgyi leleteket, amelyeket már sikerült konzerválni az utókor számára.

Alul: a füzéri Felsővár mély kútjából előkerült felvonószerkezet

A tárlat leggrandiózusabb berendezési tárgyaként feltétlenül a füzéri Felsővár mély kútjából előkerült felvonószerkezetet kell megemlíteni. A vaskos tölgyfa gerendákból ácsolt keretről azóta a dendrokronológiai {faévgyűrű vizsgálat} elemzés kimutatta, hogy az 1630-40-es években vághatták ki a Füzértől nyugatra lévő Hernád folyó árterének erdeiben. A mintegy 120 éves fatörzsek megmunkálása és összeállítása révén képet kaphatunk az egykori mesteremberek keze munkájáról. A szerkezet minden része fából készült, amiket facsapokkal rögzítettek össze. A feltáró régész egyedül a lánc rögzítésénél talált egy vashurkot. A hazai, de még a közép-európai várfeltárásokat tekintve is egyedülálló kútszerkezet remélhetőleg később is bemutatásra kerül a nagyközönség számára.

A kiállítás további tárgyai már az üvegvitrinek polcain sorakoznak. A bükkábrányi szénbánya fejtéséből származó csiszolt kőbalták, pattintott nyílhegyek és nagyméretű kőkés az őskort idézi fel. Sajószentpéterről valók a borostyán függős fülbevalók, a római üvegfiola és a bronzcsat. Mindezek az V. század emléktárgyai. Szádvár régmúltját idézi a háromszög alakú lakat, a rézborítású kolomp és szépen összeillesztett kályhacsempe valamint a bronz fejesgyűrű. Egy kis fantáziával a históriás időkre fogékony látogató elképzelheti, vajon kik használhatták oly sok száz esztendővel ezelőtt eme tárgyakat? Például azt a csontból faragott kicsiny dobókockát, amit Szádvár udvarán ástunk elő. Talán azok a német zsoldosok tették fel rá a hópénzüket, akik 1604-ban Bocskai István hajdúinak közeledtére nyúlcipőt húztak és elmenekültek a hegyi erőségből? Lehetséges.

“A kiállítás további tárgyai már az üvegvitrinek polcain sorakoznak”

A történelmi igazságot talán sohasem fogjuk megtudni. De az biztos, hogy minden egyes sújtása a csákánynak, a lapátra került földréteg átvizsgálása a rostán újabb leleteket eredményezhet. Amivel gazdagíthatjuk országunk történelméről való ismereteinket. A Szádvárért Baráti Kör tagságának szilárd elhatározása, hogy idén nyáron is újabb tárgyakkal fogja bővíteni a Múzeum gyűjteményét.

Írta és a fotókat készítette: Szatmári Tamás,
Szerk.: vigi



Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.