Augusztusban a Szádvárért Baráti Kör tagjai ismét felkapaszkodtak a várhoz vezető turistaúton, hogy részesei legyenek az erősség második, nagyobb szabású régészeti feltárásának. A tavalyi év látványos eredményein felbuzdulva, a hét folyamán az egyesület tagjaihoz önkéntesek is csatlakoztak, hogy a kijelölt öt kutatóárok kibontásában, a leletanyag válogatásában, a megtalált érdekes és értékes tárgyak felfedezésében együtt legyenek velünk.

A Szádvárért Baráti Kör tagjai és lelkes önkéntesek vesznek részt a vár régészeti kutatásában

A feltárás helyszíne ezúttal is a nagy alapterületű vár keleti traktusa, azaz a külső vár volt. Az elmúlt évben már közösen dolgozók újra összeálltak, és mindenki kiválasztotta a számára szimpatikus, meglepetéseket rejtő kutatási helyszínt.

Szádvár keleti részének alaprajza a kutatási területekkel

Szádvár főkapujának megismerését, a bejárat szerkezetének, szintjeinek tisztázását ezúttal a várudvar közelében, a déli kapuépület keleti sarka mellett kezdtük. A ma is több mint 2 méter magasan álló sarokrész előterében nagy mennyiségű köves, földes omladékot termeltünk le, hogy a tényleges kutatóárkot ki tudjuk jelölni. A mélyítés során megtaláltuk az épület alapozási kiugrását, a hozzá kapcsolódó építési rétegeket, azaz a legkésőbbi, 17. századi járószintet. A kibontott falszakasz az alapozás fölé 3 méterrel emelkedik, rajta se boltozat indításának nyomai, se ennek bekötésére utaló csorbázat nem látható. Azaz a kapu, legalábbis ezen a szakaszon, már nyitott lehetett, azt boltozat, vagy épület nem fedte. Azonban az árok és egyben a fal nyugati végében egy érdekes szerkezeti elemet találtunk. Az alapozás magasságában, egy egykor keretes, a déli, azaz a külső irányba szűkülő, egyenes lezárású nyílást fedeztünk fel. Sajnos a kő- vagy fakeret elemei nem kerültek elő, csupán az azok létezésére utaló fészeknyomokat sikerült azonosítanunk. Kérdés, hogy mire szolgálhatott egy olyan nyílás, ami mögül csak a kapuban közlekedők lábait lehetett látni. Ennek felderítése a jövő év feladata lesz.

Szádvár főkapujának részlete

A déli várfal középső szakaszán kijelölt kutatóárokból a már „megszokottnak” nevezhető módon egy cserépkályha kőalapozása és annak égett, paticsos, téglával kirakott platnija került felszínre. Mint a 2010. évi kutatás során felfedezett cserépkályha, ez is az egyik kulcslyuk alakú lőrés közelében állt, ami valószínűsítheti, hogy a déli falsíkban lévő lőréseket a vár életének utolsó periódusában már nem használhatták, vagy azokat valamilyen módon lezárhatták. Sajnos a kályha környezetéből csak töredékes csempeanyag került elő, de az egykori járószintek tisztázása, valamint az érdekes apró leletek (gyűszű, ágyúgolyó, faragott csont késnyél) kárpótolták az itt dolgozó kis csapatot. A mélyebb rétegekből felszínre jött Árpád-kori és őskori leletanyag továbbra is megerősíti azt a feltételezésünket, hogy a Várhegy már a13. században, sőt azt megelőzően is lakott volt.

Egy cserépkályha kőalapozása és annak égett, paticsos, téglával kirakott platnija

A külső várat kelet felől lezáró Német bástya környékén két helyen is folytattunk feltárást. A várudvar felőli oldalon kerestük a 17. századi források által említett, téglából rakott sütőházak és kemencék maradványait. Épület nyomait ugyan nem találtuk, és a kemencék helyét is csak egy összeégett, téglákból és kövekből álló omladék jelezte. Azonban sikerült felderítenünk a Német bástya természetes sziklafelszínen nyugvó csekély mélységű alapozását, és az ehhez kapcsolódó építési és e felett futó járószintet. Az igen nagy mennyiségben előkerült késő középkori kerámiaanyag közül kiemelkedik egy késő habán (1640 után) fedő virágmintás töredéke, számos üvegedény fragmentuma, egy teljesen ép sarkantyú és számos kés is.

A bástya északi részén a turistaút átvágásával próbáltuk tisztázni a 17. századi védmű és a korábbinak tartható külső vár kapcsolatát. A 4×3 m kiterjedésű szelvényben előkerült több méter hosszú, több építési- és időperiódushoz kapcsolódó fal kissé kusza rendszerét még nehéz pontosan értelmezni. Az biztos, hogy a Német bástya fala egybe épült a külső vár északi falával. Ehhez egy L alakú falazat épült, melynek hosszabbik szára közel párhuzamos a külső vár falával, és attól egy méter távolságra fut. Viszont ennek a falnak nincs folytatása a Német bástya ma is magasan álló udvari falának irányába. Így kérdéses, hogy esetleg itt lehetett-e a bástya egykori bejárata vagy feljárója. Az utolsó napon a megtalált falazatok belső, bástya felőli oldalában egy falsarok került elő, mely korábban épült, és részben visszabontották. Iránya teljesen eltér a védmű ma látható falainak irányától. Az igencsak nehezen átlátható helyzet feloldására egy nagyobb területű szelvény megnyitásával nyílhat lehetőség.

A Német bástya északi részének szelvénye

Egy 6 méter hosszú kutatóárok kijelölésével és megkutatásával tettünk kísérletet a vár egyik jellegzetességének számító felvonószerkezet fogadóállomásának felderítésére. Ebben, a várudvar belső területén húzódó kutatóárokban, mintegy 40-60 cm mélységben már a hegy természetes sziklatömbjei jelentkeztek. A sziklákat egy köves, gyökeres, döntő többségében 17. századi leletanyagot tartalmazó réteg fedte, míg a sziklaközök betöltéséből őskori kerámiák kerültek elő. A várudvar feltöltési rétegéből került ki az idei ásatás mindhárom pénzérméje (17. századi lengyel egy- és háromgarasos), igen nagy mennyiségű kerámiaanyag, fémleletek (vasszegek, patkók, kések, sarkantyú töredéke, olló), valamint egy nagyon szépen kivitelezett csontból faragott kisméretű dobókocka.

A várudvar belső területén húzódó kutatóárok

Folytatva a tavalyi évben megkezdett munkát, a külső és középső vár kapujának északi részét kerestük a Lisztes bástya szomszédságában. A nagyköves omlásréteg alatt megtaláltuk a középső vár északi falának lezárását, azaz a kapu szélét, mely követve az itt magasra emelkedő természetes sziklafelszínt, íves kialakítású. A falvégben az egykori kapu keretköveinek fészket nem képeztek ki, ellenben a fal végében a sziklák közeit egy kb.50×50 cm-es területen habarcsba rakott kövekkel töltötték ki. Ez lehetett az egykori kapu északi keretköveinek fészke/alapozása, mely így csak nekitámaszkodott a falvégnek. A falazat mindkét oldalán, hasonlóan a tavalyiakhoz, faragott kövek hevertek. A középső vár területén két szögletesre faragott kőelem, míg a külső vár területén egy felvonó hidas kapuhoz tartozó nagyon nagy méretű szárkő elem feküdt. Az egykori kapu teljes szélessége 365 cm körül lehetett, magának a kapunak a belső szélessége mintegy 300-330 cm (azaz kb. 10-11 középkori láb) lehetett. Ez a nyílásszélesség elegendő ahhoz, hogy szekérrel még kényelmesen keresztül lehessen a kapun hajtani.

A külső és középső vár kapujának északi részét kerestük a Lisztes bástya szomszédságában

Az idei feltárás számos eredmény mellett több új kérdést is felvetett, melyekre jövőre, talán az ásatás kibővítésével, valamint új kutatási területek bevonásával próbálhatunk válaszolni.

Végül szeretném megköszönni minden lelkes résztvevőnek, hogy segített Szádvár múltjának egy újabb szeletét „kiemelni” a föld fogságából.

Bízom abban, hogy a következő évben is még több önkéntes csatlakozik a Szádvárért Baráti Kör tagjaihoz, hogy hasonló létszámmal tudjuk folytatni a már két éve megkezdett munkát, szeretett várunk izgalmas felfedezését.

Szöveg és képek: Gál-Mlakár Viktor
Szerk.: vigi