Beszámoló az I. Várak – Várromok Fórum Kirándulásról

Hat férfiú, akik közül öten a Szádvárért Baráti Kört erősítik, elhatározta, hogy együttesen fogja felkeresni a Felvidéken található sok száz esztendőnyi múltra visszatekintő erődítményeket. Miután az Internet segítségével töviről hegyire kitárgyaltuk a vártúra részleteit, végre valahára felvirradt a háromnapos pünkösdi ünnep és kirándulásunk első napja. A kiváló szervezés révén mindenki a megadott helyszínen és időben tudott csatlakozni a lelkes csapathoz.

Várbarátok Temetvény várában

Balassagyarmatnál léptük át az immár légiessé vált magyar-szlovák államhatárt, hogy északnyugati irányba közeledjünk úti célunk felé. Jó kétórás utazás végére feltűnt első megállóhelyünk, az erdőségtől zöldellő hegycsúcs, amit Gimes {Gymes} vára koronázott. Gépjárművünket a Várhegy alatti kempingnél hagyva nekivágtunk a kaptatónak. Kissé szuszogva megálltunk a Hidegvárnak {Studeny hrad} nevezett magaslaton, amin a szakemberek a gimesi erősség elődjét sejtik. Innen már jól lehetett látni annak vaskos öregtornyát, így megkettőztük lépteinket. Fent elénk tárultak az időtől megbarnult kőfalak jelentős maradványai. Rövidesen kezet foghattunk kedves ismerősünkkel, Milan Babikkal, aki tevékeny részt vállal a gimesi várrom megóvására kezdeményezett akcióban. Körbevezetett minket a nagy területet elfoglaló várban, minden építészeti részletre felhívva a figyelmünket.  Gimest a XIII. század derekától egészen a XIX. század első harmadáig lakták, így számos alkalommal bővítették, vagy éppen javították falait, épületeit a háborús sérülések nyomán. A további részletekért érdemes megnézni a környékbeli várakat patronáló csapatok közös honlapját:

http://www.leustach.sk/

A távolban első várunk: Gimes

Több, mint egy óra hegymenet után felértünk a várba, az öregtorony fantasztikus látvanya fogadott bennünket

Bár még órákat el tudtunk volna bolyongani a gimesi várban, de szorított minket az idő. Másodikként a közeli Appony {Opponice} erősségébe ballagtunk fel, amely a községtől bő félórányira emelkedik egy alacsonyabb magaslaton. Itt is örömmel tapasztaltuk, hogy a vármentők derekas munkát végeztek. Kitakarították a mindent elborító dzsungelt és megkezdték a vészesen omladozó falak állagmegóvását.

http://www.krchnava.com/hradoponice/

Második állomásunk Appony vára volt

A Ny-i torony renoválás alatt

Még szürkület előtt sikerült eljutnunk a Vág folyó völgyébe, ahol Milan barátunk szívélyes vendégszeretetét élvezhettük Vágluka {Lúka} falujában. Bizony késő estébe nyúlt, mire megosztottuk egymással a napi élményeket. Ettünk, ittunk és mulattunk becsülettel.

Első esténk sátrakban Milán barátunk udvarán, ahol a fáklya fényénél sokáig beszélgettünk

Másnap reggel felkészítettük testünket egy fárasztó, de izgalmakkal teli vasárnapra. Míg Milan a jól megtermett farkaskutyájával a községből indult neki gyalog Temetvény {Tematin} várába, addig mi az autóval közelítettük meg Bezovec üdülőfalut. Bár a térkép szerint innen volt legközelebb a várrom, mégis a folyamatosan váltakozó – hegyre föl, völgybe le – mozgások alaposan kivették az erőnket. Megérte azonban a fáradozás, mivel az elénk táruló látvány lenyűgözött minket! Az erdőségek tengeréből kiemelkedő középkori objektumot keresztül-kasul jártuk, a rácsodálkozás öröme átjárta szívünket. Szerencsére itt is megindult a vármentés:

http://www.tematin.eu/

Útban Temetvény várához, bár a csapatunk vonalai kicsit megnyúltak…

…de a sűrű pihenések között már feltűnt a távolban a vár.

Persze Milán megelőzött bennünket 🙂

A csodálatos ám de romladozó belsővár palotaszárnya

Már delelőre járt az égbolton a fényes nap, amikor eljutottunk aznapi második várunkhoz, Tapolcsányba {Topolciansky hrad}. Itt könnyű a dolga a kirándulónak, hiszen a községtől alig ötpercnyire, egy hatalmas sziklagerincen hosszan elnyúlva emelkedik a vár. Szép derűs hétvége lévén, sokan keresték fel a restaurálás fázisában lévő műemléket. Egyes várrészek már biztonságosan, korláttal kerítve közelíthetőek meg, míg a hátsó udvarán még magasan állnak a fák, sűrű a bozótos.

http://www.topolcianskyhrad.sk/

4. várunk Tapolcsány vára volt

Késő délutánra értünk el Ugrócváralja településre, ahonnét gyalog vágtunk neki az esti szállásunknak kiszemelt Ugróc {Uhrovec} várába vivő kanyargós szerpentinnek. Bár nem a kegyetlenül fárasztó turistaösvényt, hanem a teherautókkal is járható kétnyomú földutat választottuk, de azért izzasztó kaptató volt mögöttünk, mire megpillanthattuk az erődítményt. A lenyugvó nap fényénél csodaszép látványt nyújtott a reneszánsz palota, mellette a tavasszal ácsolt fahíd, ami a kaputoronyhoz vezette a fáradt vándorokat. Milan kalauzolt minket, beajánlva csapatunkat az éjjeliőrnek. Várbarát ennél jobb szállást nem kívánhat, mint a Zay grófok rezidenciájának egyik szobáját. Alaposan bejártuk az erősséget, a kriptától a padlásig, sőt egészen fel a tetőig! Csak sokára pihentünk le, bár engem a lábam már cserbenhagyott, sajgott a sok kilométernyi túrától.

Nehéz csomagjainkkal és hátunkon az ágyunkkal elindultunk a várba…

…már majdnem egy órája mentünk felfelé, mikor végre a lombok között megpillantottuk Ugróc várát.

Várbarátok a világ tetején, akarom mondani az ugróci vár palotaszárnyának tetején, mögöttünk jött fel a Hold, előttünk ment le a Nap

Pünkösd reggel korán keltünk, hogy ismét körbefotózzuk az ódon épületeket, bejárjuk a zordon hegyektől övezett várat. A madárcsicsergést rövidesen teherautó morajlása nyomta el, megérkezett a vármentés munkálataira szánt építőanyag. A munkások serényen pakolták le az állványokat, szerszámokat, szinte kedvem támadt beállni közéjük várat építeni.

De lassan letelt az időnk, folytatni kellett utunkat. Utolsó várként Hrussó {Hrusov} jutott, amit az országút mellett leparkolva, mintegy félórányi sétával értünk el. Itt is néhány éve megindultak az állagvédelmi munkálatok. A környékbeli fiatalokat összefogó várbaráti társaságnak köszönhetően napjainkra a várrom területe jól átlátható és fényképezhető. A bejáratánál információs tábla mutatja a Vág-Duna-Ipoly Eurórégió által támogatott projektet.

6. egyben utolsó várunk: Hrussó vára

A verőfényes nyári időjárásnak köszönhetően sikerült minden eltervezett helyszínre eljutnunk. A fényképeken megörökített élmények emléke sohasem fakul meg várbaráti szívünkben. Sőt elárulom, már gondolkodunk a folytatáson is…

Írta: Szatmári Tamás
Fotók: Szatmári Tamás, Molnár Tamás, Vígvári Tamás

Szerk.: vigi


Hozzászólások
Beszámoló az I. Várak – Várromok Fórum Kirándulásról — 4 hozzászólás
  1. A túra tényleg csodálatos volt,persze az én lábam is felmondta a szolgálatot a végére.
    Nem tudom mentek -é át fotók,de megpróbálom még.
    Ha megengeditek a következő túrán is részt vennék,és persze megyek Szádvárra is!
    Üdv Néktek!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.